Az 1978-ban alakult csapat először, 1988-ban tette tiszteletét a Budapest Sportcsarnokban.
2005-ben már a Papp László Sportarénában adták akkor még eredeti felállással a második budapesti koncertjüket, melyen jelen sorok írója is részt vehetett már gimnazistaként. A harmadik koncertre napra pontosan 14 évvel ezelőtt, 2012. június 28-án került sor, ugyancsak a Budapest Sportarénában. Ekkor már a gitáros Andy Taylor nélkül.
Izgalommal vártam így 14 év távlatából, hogy újra lássam tinédzser korom egyik ikon bandáját, immár harmadik alkalommal. Az izgalmamat ugyanakkor fokozta, hogy ezúttal fotósként is a közelükbe férkőzhettem a fotós árokban, igaz csak az első három dal erejéig. Amíg vártuk az előzenekarként fellépő Compact Disco műsorára, lehetőségem nyílt megszemlélni a gyülekező közönséget. A többség az én korosztályomból került ki, de teljesen jól volt ez így. A fiataloknak ma már sajnos nem sokat mond a Duran Duran név.
A koncert előtti bemelegítést ezúttal a nyolc év után újra eredeti felállásban színpadra lépő Compact Disco végezte. A nézők többsége azonban már számolta a perceket és várta a régi kedvenceik színpadra lépését. Bevallom én is.
20:55 kor aztán végre színpadra lépett a Duran Duran zenekar 4 eredeti tagja és az őket segítő kísérő, kiegészítő zenekari tagok.
A magasított dobogó két oldalán a dobos Roger Taylor és a billentyűs Nick Rhodes helyezkedett el az este során. Nick mellett jobbra a két vokalista, Anna Ross és Rachael O’Connor helyezkedett el. A színpad bal oldalán a basszusgitáros John Taylor és a kiváló session-szaxofonos, Simon Willescroft, a színpad jobb oldalán pedig a gitáros Dom Brown lépett a színpadra, aki hosszú évek óra része a Duran Duran koncerteknek. Ahogyan az megszokott, a dobogó közepéről sétált le a közönségéhez Simon Le Bon énekes, utánozhatatlan hangjával és mozdulataival.
A koncertet egy óriási ledfal és a színpad két oldalán két kivetítő segítette annak érdekében, hogy a távolabb álló és ülő nézők is közelebb érezhessék magukhoz a főhősöket, valamint a dalok képi megtámogatása is a ledfalakon futó vetítésekkel történt az este folyamán.
Az este folyamán az volt az érzésem, mintha visszacsöppentem volna a 80’-as 90’-es évekbe. Olyan energia és színpadi jelenlétet láttam és éreztem a zenekar részéről, hogy szinte észrevétlenül elrohant az a közel két óra. Simon Le Bon hangja is rendben volt, a minimális hibák pedig csak erősítették az élő zene varázsát.
Az előadott dalok listája kiváló volt, nem maradt bennem hiányérzet, holott nyilván régi Duran kedvelőként természetesen vannak kedvenc lemezeim. Ez az este azonban mind hangban, mind látványban, mind az elhangzott dalokban a számomra tökéletes volt, melyért hálás vagyok mind a zenekarnak, mind az őket hozzánk meghívó Green Stage Produkciónak. Ez volt az életem harmadik Duran Duran koncertje, de az biztos, hogy a legjobb a három koncert közül, annak ellenére, hogy a zenekari tagok időközben velem együtt néhány évtizeddel tapasztaltabbak lettek.
Kellemesen színesítették a koncertet az este folyamán elhangzó feldolgozás dalok, dalrészletek is.
Ráadásként két ikonikus sláger maradt, melyek méltó keretet adtak ennek a fantasztikus hangulatú estének, megkoronázva ezt a forró vasárnap estét az összegyűlt közel telt házas Aréna zsűrije számára.
Bízom benne, hogy hamarosan átélhetem ezt a fantasztikus időutazást újra.
Köszönet a lehetőségért a Green Stage Produkciónak!
Szöveg és fotó: Török Hajni
