Elég nagy várakozás előzte meg Jennifer Lopez első magyarországi koncertjét. Már a jegyárakból is sejteni lehetett, hogy itt valami komoly produkció készül. Amilyen ütemben fogytak a jegyek, abból rögtön látszott, hogy hiába van tömve az idei zenei naptár koncertekkel, fesztiválokkal, erre az eseményre bizony komoly érdeklődés van. Részemről a várakozás két komponensre volt bontható; az első, hogy vajon engedik-e fotózni a produkciót. Ne feledjük, egy 50 pluszos popdíváról van szó, akinél nem lenne meglepő, ha nem akarna előnytelen sajtófotók tömkelegével találkozni. A durva az, hogy már közelebb van a 60-hoz, mint az 50-hez. Ez az infó így a koncertjét látva méginkább megdöbbentő. Visszatérve a várakozás második összetevőjére, az maga a show volt. Soha nem láttam még ekkora popsztárt, és hogy őszinte legyek, nem is elsősorban én vagyok a célközönség, de ha lehetőség adódik rá, őt látni kell!
A közönség, ahogy várni lehetett, inkább három generációs volt, mint kettő. Talán mondanom sem kell, az egy m2-re jutó flitterek száma igen magas volt, mint ahogy a hölgyek aránya is. Olyannyira, hogy még a férfi mosdóknál is hosszú női sorok voltak. Kissé ambivalens érzés fogott el, a kikerázott, csillogós ruhákba öltözött parfumgőzös csajoktól, akik fittyet hánytak a piszoárnál vizelő férfitársaimra.
A fotózás nehezített pálya volt, a keverőpult két oldalán helyezkedtünk el. Ez a megoldás nem túl szerencsés, mert mi zavarjuk a közönséget, a közönség pedig minket. Nem baj, ez igazán nem nagy ár azért, hogy lefotózhassuk JLo-t! Megjegyzem, a közelünkben álló középkorú pár szuperkedves volt, figyeltek ránk, és többször felajánlották, hogy álljunk eléjük. Ez a helyzet főleg az alacsonyabb fotósoknak volt nagy kihívás, ugyanis az előttünk állók által létrehozott mobilerdőt is át kellett hidalni. Szerencsére aránylag magas volt a színpad, és egy kis gerinctorna sosem árt, a fényképezőgépekkel nyújtózkodva.
A koncertkezdés hivatalosan 20 órára volt kiírva, de csak jó 35 perces csúszással kezdték a show-t annak ellenére, hogy nyolcra gyakorlatilag egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Ritkán látni ennyire teltházas MVM Dome-ot. Jut eszembe, volt felvezetés is, Regán Lilinek köszönhetően. A DJ előadása bennem maradandó nyomot nem hagyott, de ráhangolódásnak ideális volt. Neki pedig hatalmas élmény volt JLo előtt fellépni, elmondása szerint el is sírta magát utána örömében.
Ha meg kellene válaszolnom azt a kérdést, hogy milyen volt Jennifer Lopez fellépése, azt mondanám, hogy koncertnek kevés, show-nak viszont fantasztikus. Ha egy „átlagos” koncert értékei alapján kellene véleményeznem a produkciót, az nem lenne helytálló. Itt nem a zenekar hangszeres tudását, előadásmódját, és nem az énekes énektechnikáját kell elemezni. Ha így lenne, zavarban lennék, ugyanis kétségeim vannak afelől, hogy vajon tényleg élőben hallhattuk-e a dalokat.
Sokkal inkább egy olyan produkciót kell értékelni, amiben az avatatlan szem számára is látványosan elképesztően nagy munka van. Szokták mondani, hogy ilyen ez a popszakma. Na de mi is ez valójában? Jennifer Lopeznek könnyű, mert ilyen alakja van. Neki könnyű, mert gyönyörű. Neki könnyű, mert így tud táncolni, vannak remek koreográfusai. És egyébként is jó sok pénze van a filmes és zenei karrieréből. Hát egy fenét! Minden egyes dollárért, táncmozdulatért, filmes és zenei sikerért keményen meg kellett dolgoznia. Mint ahogy azért is, hogy ilyen formában legyen a mai napig. Ne a másfél órás koncertet lássuk csak, hanem azt az iszonyatos munkát, ami egy ilyen show létrehozásához kell. És ha ebből a szempontból nézzük, akkor csak annyit tudok mondani: le a kalappal! (Az első szám végén ő is ledobta.)
A színpadot gazdagon ellátták minden modern technikai felszereléssel, a hatalmas LED fal sem maradhatott el, ami mintegy díszletként is szolgált. A minősége kiemelkedő volt, de egy ilyen szabású amerikai produkciónál ezt talán meg sem kellene említenem. A zenekar a színpad hátsó-felső részén kapott helyet két oldalt, finoman jelezvén, hogy itt most nem ők lesznek a lényeg. Így is lett, ahogy JLo berobbant a színpadra, minden tekintet rá szegeződött, és minden(ki) más jelentéktelenné vált. Ezen az estén minden másodperc profin meg volt tervezve, és minden mozdulat előre be volt gyakorolva. A táncosai hozták az elvárhatót, és az egész koncert lényegében egy másfél órás klipforgatás hangulatát idézte. A koncert alatt láthattunk füstoszlopokat, szikraesőt, lángokat, erotikától túlfűtött táncmozdulatokat, és sokak örömére legismertebb báját is többször alaposan megrázta a közönség felé tartva.
Biztosan sokan voltak a jelenlévők közül, akik Jennifer Lopez klipjein nőttek fel és vészelték át a hormonok tombolását. Olyanok is, akiknek ez még jelenleg is tart. De olyanok is, akiknek egyfajta nosztalgikus élmény látni a pop ikont. Sokak talán eddig csak álmodoztak arról, hogy egyszer talán láthatják élőben. Hogy ez az élmény nekik megérte-e a borsos jegyárakat, azt nem tudom, de arról meg vagyok győződve, hogy felejthetetlen élmény volt számukra. Én egyik kategóriához sem tartozom, de még így is hatalmas élmény volt!
Köszönjük Green Stage-nek, hogy elhozta nekünk ezt a produkciót.
Fotók: Török Hajni és Mahunka Balázs
Koncertbeszámoló: Mahunka Balázs
További Jennifer Lopez képek a koncertről a galériában.
