Az MVM Dome-ban, május 2-án a zenetörténet egyik legnagyobb legendáját láthattunk. Eric Clapton tette tiszteletét hazánkban, ezzel szerezve örömet az MVM Dome teltházas közönségének.
Ő, aki 6 évtizednyi zenei karriert tud maga mögött, aki olyan zenészekkel lépett egy színpadra mint BB King, Jimi Hendrix, Mark Knopfer és számos blues legenda, ő, aki szerepelt a Blues Brothers 2000. filmben (aki nem látta pótolja, nem fogja megbánni! A kor legnagyobb blues zenészei vállaltak szereplést ebben a filmben.), ő aki minőségi zenéjét több mint 200 milliós példányban tudta értékesíteni, közel két évtized várakozás után ismét eljött.
Az este úgy zajlott, ahogy elképzeltem. A gyönyörűen bevilágított színpadon, háttérben óriás kivetítők, zenész társaival elhagytak minden sallangot, csak a nagybetűs ZENÉT adták nekünk.
Ugyan Budapesten egy dallal kevesebbet játszottak, mint az előző két helyszínen, de e fölött könnyedén tudok elsiklani, annak tudatában, hogy végre láthattam zenélni Claptont.
Ahogy fél kilenc után pár perccel zenésztársaival felsétáltak a színpadra, ő maga öltönyben, összeszorult a szívem. Ahogy haladtunk előre a műsorban, tudatosodott bennem, hogy ez a felemelő élmény lehet, hogy az utolsó számomra… Nem tudom, minek köszönhetjük ezt a kivételezett helyzetet, hogy országunkat is megörvendeztette életműve kis 15 dalos szeletével, de örök hála a koncertélményért. A játszott dalok nagyrésze, feldolgozás volt. Minden eljátszott szerzemény szerves részét képezi életművének, így vagy úgy, de része van Claptonnak ezekben a dalokban, így a feldolgozás szó helyett inkább az adaptáció vagy az átdolgozás lenne a megfelelőbb.
Az est zenei szerkezete 3 blokkra bontatott. A nyitó és záró blokk úgynevezett elektromos rész, míg a középső 5 dal az akusztikus rész nevet kapta.
Az első 4 dal az elektromos blokkban Cream, Charles Segar, Willie Dixon és a The Wailers ( Bob Marley) adaptáció volt. Míg az első dalban némi technikai nehézséget véltem fölfedezni, amig a blokk végére – I Shot the Sheriff – már a közönség is megtalálta a hangját. Rég hallottam ilyen ovációt.
Ezt a közönség hangerőt a Layla és a Teras in Heaven dallamait hallva szárnyaltuk túl.
Minden játszott dal mögött történet húzódik. Van, amely széles körben ismert, mint fia sajnálatos korai halála (Tears in Heaven), van ami kevésbé, mint magánélei válsága (Tearing us Apart). Lelkeket megnyugtató, gyönyörű, professzionális kidolgozott, zsigerből jövő Clapton szólók zenei fényét tovább emelték a zenésztársak virtuóz szólamai, szólói.
Katie Kissoon és Sharon White volakisták. Doyle Bramhall gitáros, Sonny Emory dobos, Nathan East basszusgitáros. Ők mind elképesztő tudású zenészek, művészetük Clapton csillogását segítették az esetén.
A két billentyűs Chris Stainton és Tim Carmon, akik akár egy dalon belüli egymás után is szólóztak. Különösen megfogott a nagybőgő játék az akusztikus blokkban. Ez is egy olyan zenei finomság amit egy MVM Dome méretű csarnokban ritkán hallani.
Bízom benne, hogy hosszú aktív életet szán még a sors Eric Claptonnak, aki még a világ számos részén tud ilyen hosszan, ilyen minőségben, ilyen kedvvel, ilyen professzionálisan játszani, azért hogy legalább erre a rövidke kis koncert idő szeletre minden zenekedvelő lelke kisimuljon.
Jó lenne, ha még egyszer összefuthatnánk valahol ismét Claptonnal , a zenetörténet máig muzsikáló ikonjával.
Dallista:
Elektromos hangszeres rész:
Badge (Cream)
Key to the Highway (Charles Segar feldolgozás)
I’m Your Hoochie Coochie Man (Willie Dixon feldolgozás)
I Shot the Sheriff (The Wailers feldolgozás)
Akusztikus hangszeres rész:
Driftin’ Blues (Johnny Moore’s Three Blazers feldolgozás)
Nobody Knows You When You’re Down and Out (Jimmy Cox feldolgozás)
Golden Ring
Layla (Derek and the Dominos )
Tears in Heaven
Elektromos hangszeres rész 2:
Tearing Us Apart
Old Love
Cross Road Blues (Robert Johnson feldolgozás)
Little Queen of Spades (Robert Johnson feldolgozás)
Cocaine (J.J. Cale feldolgozás)
Ráadás:
Before You Accuse Me (Bo Diddley feldolgozás)
Köszönet a bejutásért a Live Nation Magyarország-nak!
A fotók a turné másik állomásán készültek.
Koncertbeszámoló: Török Tamás.
