Olaszország Emilia-Romagna régiója a festői borvidékéről, mediterrán stílusú falvairól ismert, de az autók és motorok szerelmesei egészen más miatt látogatnak el ide. Az olasz gépjármű-gyártás jelentős része erre a területre összpontosult, innen ered a Motor Valley (Motor völgy) elnevezés. Számtalan világhírű gyártó székhelye található meg itt, úgymint a Ferrari, Lamborghini, Maserati, Ducati, Dallara akadémia. És egy vállalat, ahol nem illik a gyár kifejezést használni: a Pagani.
Felejtsünk el minden sztereotípiát, ami az olasz autógyártásra tapadt. A Pagani egészen más. Itt nincs helye az olaszos lazaságnak, nincsenek kidolgozatlan megoldások, és nincsenek a gyönyörű karosszéria alatt megbújó bosszantó részletek.
Horacio Pagani argentin származású mérnök, aki már 12 évesen próbált különböző anyagokból autó modelleket készíteni. Kísérletezett az anyagok tulajdonságaival, melyik a leginkább rugalmas, formázható. 24 évesen tervezte meg első autóját, ami egy Renault F2-es versenyautó volt. Gyerekkori álmaiban a kezdetekben egyedül az ötszörös Forma1-es világbajnok, Juan Manuel Fangio hitt. Személyesen írt ajánlólevelet Horacio érdekében a Ferrarinak és a Lamborghininek, ahol alkalmazták is őt 1983-tól.
Itt fedezte fel a szénszálban rejlő lehetőségeket. Négy évvel később megvásárolta az első autoklávját (a szénszálas karosszéria sütésére használják). Nem érte be azonban ennyivel, később megalapította a Modena Designt, majd a Pagani Automobili S.p.A. vállalatot, ahol már a saját tervezésű autóit kezdték gyártani.
Horacio Pagani filozófiája alapján nem egyszerűen sportautókat készítenek, hanem négy keréken guruló műalkotásokat. Minden autó teljesen egyedi példány az alapján, amit a megrendelő kér. A motorokat a Mercedes-AMG biztosítja. 12 hengeres szívó, illetve ikerturbós erőforrásokat használnak. Ha röviden össze kellene foglalnom a műszaki tartalmat, akkor azt mondanám, hogy versenytechnikát alkalmaznak. Ez megmutatkozik az anyaghasználatban is: karbont, illetve karbon-titán ötvözetet használnak a karosszéria elemek gyártásához, és egyetlen műanyag alkatrész sem kerül beépítésre. Ami pedig az építés filozófiája, az szintén a versenysportban lehet ismerős: egy utascella (Monocoque) köré építik a hajtáslánc, futómű és karosszéria alkatrészeket. Jelenleg a Pagani három modellel büszkélkedhet: a Zondával, a Huayrával és az Utopiával. Ezeknek a típusoknak összesen 23 változata van.
Ami a múzeumot illeti, egy tökéletesen átgondolt és kivitelezett bemutatóteremről beszélhetünk. Horacio Pagani életútját és szakmai munkásságát kísérhetjük végig a kiállított fotókon, tárgyakon és iratokon keresztül. A legritkább és legkülönlegesebb Pagani modelleket láthatjuk testközelből, olyan is akad, amiből csupán egyetlen darab készült. Megcsodálhatjuk a V12-es motorokat, és olyan alkatrészeket, amelyek művészi alkotást képviselnek hétköznapi funkciójuk ellenére. A múzeum látogatóinak száma 2023-ban több, mint 34 ezer fő volt, ami csaknem duplája a 2019-es adatoknak.
A bemutatóterem körbejárása és lefotózása után egy folyosón keresztül a műhelybe léphetünk, ami egy varázslatos hely az autórajongók számára. Sokkal inkább hasonlít egy műteremre, ahol a műalkotások születnek. Itt szinte a teljes munkafolyamatot végig tudjuk kísérni, és látni azt az elképesztően precíz és kifinomult munkát, amivel a Paganik készülnek. Lehetőségünk volt néhány alkatrészt kézbevenni, és közelről látni azt is, hogy a legutolsó csavar is magán viseli a Pagani márkajelzést.
Összesen 220-250 munkavállaló van a Paganinál, beleértve az irodai dolgozókat is. A műhelyben évente összesen 70 autót gyártanak, ami jól mutatja, mennyire ritka járművekről beszélünk. A műhelyben szigorúan tilos felvételt készíteni, az erről közétett képeket a Pagani biztosította számunkra.
Aki teheti, látogasson el a múzeumba, garantálom, hogy életre szóló élményben lesz része.
Köszönet a Pagani Múzeumnak a vendéglátásért. Külön köszönet Ilaria Carrettinek!
Pagani műhely és archív fotók forrása: Pagani Museum and Atelier.
Beszámoló és fotók: Mahunka Balázs
További fotók a galériában.
