Bakancs listás stadion koncert volt.
Nem hagyott semmilyen hiányérzetet.
Ezzel el is árultam, hogy egy rövidnek nem nevezhető Helloween magasztalás következik a 40 éves jubileumi turnéjuk budapesti állomásáról.
A Beast In Black hangulatalapozó fellépése ismét megerősítette bennem, van utánpótlás. Nem első alkalommal láttam őket itt a Budapest Sport Arénában. Jó volt látni, hogy egyre többen ismerik őket.
Annak ellenére, hogy egy gitárossal (Kasperi Heikkinen) kevesebben léptek a színpadra, ismét megilletődöttségtől mentesen tolták végig a bulit.
Az énekes Yannis Papadopoulos hangja továbbra sem hagy kívánni valót maga után, de a közönségkedvenc Budapesten Molnár Máté volt ismét, amikor a közönség Beast in Black újoncait meglepve magyarul szólt hozzánk. Igaz beszédében némi kételyt hagyott a jelenlévőkben. Azóta is kérdőjel bennem, mit értett a „ki tudja lesz e még lehetőségünk” mondatrésze alatt.
Profin tolták le a kapott időt, stílusában pedig kiválóan illetek az est főszereplőjének stílusához.
’Keepernél’ köteleződtem el, de mivel ekkor kazettán hallgattam a zenéket, így a ’Walls of Jerico’-val együtt történt.
Nem volt számléptetés. A lehetőség a modern kazettás deckeken megvolt, de sajnáltuk a szalagot.
Így is nyúlásig hallgattam ezeket a zenéket.
Elreppent 40 év, és amikor az órás kivetítőn megszólított minket a ’The Time of the Oath’ lemezről ismert varázsló grafika, borsódzott a hátam, ahogy tudatosult bennem, megint egy olyan zenekar koncertjén vagyok, aki közel 40 éve az éltem része.
Ugyan az elmúlt évtizedek alatt elengedtem a Helloween bizonyos albumait. A tagcseréket nem tudtam követni, és az albumok sem hoztak egyenletes minőséget számomra.
Viszont ahogy sokunk, én is akkor kezdtem ismét rendszeres új Helloween lemez hallgatásba, amikor összeforrt ismét a tagság. Két karizmatikus énekessel, három kiváló gitárossal, extra ritmus szekcióval (dob és basszus gitár) visszatértek. Nem csak színpadon, de a stúdióban is minőségi alkotásokkal örvendeztetve meg a Helloween kedvelőket.
A 2021-ben kiadott ’Helloween’ album és az idén kiadott ’Giant & Monsters’ is ékes bizonyítéka, hogy nem csak a múltban tudtak kiváló dalokat alkotni. Van még bennük kraft és ezzel a felállással igen egyedi és kiváló metál zenével képesek a közönséget kiszolgálni.
Hazánkban kétszer is jártak az új-régi felállással COVID óta. A 2022. júniusi Arénás bulijukat a Hamerfall -lal sokáig bánni fogom, hogy kimaradt. A Fezen fesztiválon 2023. júliusában adott koncertjükről is jó kritikákat olvastam.
A színpad most is monumentális volt.
Középen egy óriás felület a folyamatosan változó grafikákkal.
A színpad két oldalán szintén két hatalmas vizuális felület, mindhárom elképesztő minőségű és felbontású. Ezen felül a színpadon a dobok és a mellette lévő emelvények alatt is a vizualitást szolgáló videó csíkok. Ezekkel már önmagukban az egyik legkorszerűbb utazó show műsort adhatták volna, de nem álltak meg ennél a pontnál.
A grafikák visszatérő eleme a lemez borítóról már ismert arctalan varázsló, aki a koncert folyamán többször tért vissza, hogy a közönséghez szóljon. A humoros hátterek és kiváló világítástechnika mellé, a ’This is Tokyo’ dalnál pirotechnikát is használtak. Óriás és sokat használt kifutót, és természetesen az elmaradhatatlan Tökfej figurát is megkaptuk.
Nem csak a monumentalitás céljából került négy lábdob Dani Löble dobos felszerelésébe. Az egész dobfelszerelés brutális méretű volt, de ennyi lábdobot még nem láttam egy felszereléshez. Tökéletesen kitűnt a színpadképből, mivel mindegyiken világító tökfej volt.
De mit ér a színpadtechnika az évtizedek alatt belénk ivódott dallamok, a kiváló és jó hangulatban zenélő művészek nélkül.
A dallistában sem hibáztak. Úgy tették össze, hogy a 40 éves alkotási folyamból a legújabb szerzeményektől (4 dal is szerepet kapott) a kezdeti alkotásokon keresztül az egész életmű érintve legyen.
Jó volt látni, hogy nem csak a múltból élnek, pedig megtehetnék…
Körülnézve a közönségben alapvetően a 40-50 pluszosok voltak többségben, de szép számmal voltak fiatalok is. Fontos, hogy van utánpótlás, és az újabb generációk is mutatnak érdeklődést metál eme (power, speed-power) műfaja felé.
Hogy miért lesz kiemelkedő koncertje a 2025-ös évnek ez az este?
Néhány pillanat az estéből, ami különösen kedves volt nekem.
Adott a két kiváló énekes az elmúlt években, de a ’Ride the sky’ benne maradt a műsorban, amit az alapító Kai Hansen gitáros énekel végig, nem is akárhogy…
Dobszóló már nem kötelező eleme a koncerteknek, ma jellemzően akkor kerül be ha az nem öncélú, és tud valami újat adni a közönségnek. Így volt ez ezen az estén is, amikor Löbe dobos bevonta a közönséget a szóló időtartamára. Az, hogy ez a szóló vezette fel az ’I want out’-ot az még tovább növelte az emlékezetességét.
Az akusztikus blokk, melyben Andi Deris és Michale Kiske együtt, pontosabban egymást váltva énekelt és gitározott, a maga egyedi világítástechnikájával, szintén bizsergető volt.
A műsor második felében, 22:20 körül Kai Hansen –nek sikerült olyan meglepetést okoznia, amivel eddig nem találkoztam. Az előfordult már, hogy felállították a közönséget ültetett koncertnél, de az hogy arra biztassa a színpadról a közönséget egy tag, hogy menjenek előre a kiemelt álló helyre, ilyen még nem volt. Kai beszédében elmondta, ő nem ért egyet az elválasztással. Szerinte egy áron kellene koncertjegyet értékesíteni, az egyenlőségben hisz. Szóval fenébe az őrökkel, gyertek előre. Így a ’Heavy Metal’ számot már a kiemelt álló részből élveztük. Meglepő volt, hogy nem tömegek indultak meg, mint ahogy azt vártam.
A színpadon használt gitárok mindegyike különleges volt. Sascha Gerstner egyedi gitárját még nem láttam színpadon másnál. Ő három színben használta az estén ezt az egyedi fejlesztést. Facebook oldala szerint Ibanez Destroyer II, Roland G707 és Dean V gitár elemeit ötvözi, PACE névre keresztelte ezt a típust. (https://www.facebook.com/saschagerstnermusic/posts/-signatureguitar-this-is-the-second-prototype-of-my-signature-guitar-which-hopef/696147239070061/)
Michael Weikath gitárjai mindegyike maga a szépség. Ő Les Paul-tól a V formáig használt gitárokat.
Kai piros EBG gyártmányú „szemes” gitárja (KH-40T Kai Hansen anniversary signature guitar, https://ebg-instruments.de/en/instruments/r-body-guitars/kh-40t-kai-hansen-anniversary ) szintén nem jön szembe, főleg a tökfejes gitárfogólap díszítésekkel.
De a kedvencem Markus Grosskop basszugitáros tökfej testű gitárja volt, amin a koncert végén kiváló szólóval rukkolt elő.
Megjegyzés: Az Arénában, ezen az estén használt színpad elrendezést hívjuk befordított színpadnak, ahol nem érdemes a bejáratnál megállni. Igen ott van büfé, merch pult és a mellékhelyiség is oda van közel, de aki veszi a bátorságot és a színpad másik oldalára megy a koncert kezdete előtt (mert utána csak nehézkesen fog menni), akkor egy teljesen más világgal találkozik, ahol sokkal levegősebb közönségből tudja élvezni a showt. A hangzás ott is kiváló volt.
A Helloween olyan koncertélményt adott 40. évfordulójuk alkalmából, ami mélyen beágyazódik az emlékeim közé, hogy méltó helyen őrizze a zenekar dicsfényét. Jó látni, hogy ezt a fényt megőrizték és életben tartják nekünk rajongóknak még 2025-ben is.
Érdemes volt 1984-ben elindítani az útjára a tökfejet!
Játszott dalok:
1. March Of Time
2. The King For A 1000 Years
3. Future World
4. This Is Tokyo
5. We Burn
6. Twilight Of The Gods
7. Ride The Sky
8. Into The Sun
9. Hey Lord!
10. Universe (Gravity For Hearts)
11. Hell Was Made In Heaven
12. I Want Out
13. In The Middle Of A Heartbeat (akusztikus)
14. A Tale That Wasn’t Right (akusztikus)
15. A Little Is A Little Too Much
16. Heavy Metal (Is The Law)
17. Halloween
18. Eagle Fly Free
19. Power
20. Dr. Stein
21. Keeper Of The Seven Keys (részlet)
Köszönet a lehetőségért a Livesoundnak!
Beszámoló: Török Tamás
Fotó: Török Hajni
További képek a galériákban.
