Nehéz dolgom van, hiszen immár 27 éve kísérem testközelből a zenekar pályafutását, a színfalak mögött is…
Már a tavalyi bejelentést követően tudtam, ezen a bulin ott szeretnék lenni, átélni, fotózni, végig kísérni a showt már a próbáktól kezdődően. Van annak is varázsa, ha a próbáktól kísérsz egy giga produkciót.
Jómagam tehát már a bejelentéskor tudtam, hol is leszek 2026. február 28-án este. Tudtam, hogy a fiúk erre az estére megint egy nagyot gurítanak, mind vizuálisan, mind műsor összeállításban. Persze a vendégekkel kapcsolatosan tippem sem volt, igaz nem is gondolkodtam rajta. Az este során végül színpadra lépő vendégek számomra logikusan kerülhettek a jubileumi műsorba. Személyükkel azonban mégis sikerült a sokat látott mirigyes nagyérdeműt alaposan meglepniük. Sejteni ugyan lehetett, hogy biztosan lesz az este során meglepetés fellépő, de a Nyolc Kannak szerencsére sikerült az utolsó pillanatig titokban tartaniuk kilétüket.
A próbák, előkészületi munkák után a koncert előestéjén a fiúk már a helyszínen felállított óriási színpadon tartották meg a zenekar hangbeállását majd ezt követően a koncert főpróbáját.
február 28-án jóval a kapunyitás előtt érkeztem a helyszínre hiszen fotóztam a produkciót másodmagammal az előzenekarként az este színpadra lépő három kiváló énekesből álló Voices tagjaival egyetemben. Hangbeállás, próba a vendégekkel, majd a főszereplők az öltözőikbe vonultak pihenni, készülődni. Elindult a beengedés. Már hetekkel a koncert előtt telt házasra várták a bulit a szervezők, ami a koncert hetére be is következett. Csordultig telt MVM fogadta a 20:15-kor színpadra lépő és ott a húrok közé csapó zenekart.
Aki ott volt tudja, aki nem annak úgysem lehet leírni, ami ebben a közel két és fél órában történt. Volt itt introként repülős ugrós film, le-fel mozgó LED falak, süllyedő és emelkedő színpad, Ambrus Zoli megidézése a Sing Sing dalban és a vége meghajlásban. Három illusztris vendég emelte az est fényét (fellépési sorrendben): Ákos, Lagzi Lajcsi és Rúzsa Magdi személyében. Mirigyéknek sikerült egy remek dal listát is összeállítaniuk erre az estére, amelyet nézve és hallgatva végig követhettük az eddigi 35 éves pályafutásukat.
Ami a hangzást illeti, nem panaszkodhattunk, pedig nem egyszerű az MVM Dome-ot jól hangosítani. A Mirigyek hangmérnökeinek szerencsére sikerült. Paródia zenekarként az élő képi vetítések, és a számokhoz megálmodott, és színpadra vitt kreatív tartalmak egy pillanatra sem hagyták lankadni sem a figyelmünket, sem a nevető izmainkat. Kivétel volt a Zoliról megemlékező dal, amikor bizony sokan elérzékenyültünk. Majka Belehalok paródiája alatt az MVM-et a telefonok fényei világították meg, amely látványtól Sipos Tomi leborult a nézők előtt a kifutó színpadán. A látvány valóban csodálatos volt. A színpadról biztosan még ennél is csodálatosabb. Aztán jött a csattanó a Mindenki táncol-dal paródiájával, a Numera királlyal, és az Opera Mirigy himnusszal induló, majd a pop verzióba átcsapó Mirigy himnusszal, konfettivel, füsttel, szikrával.
A bemutatás és meghajlás során a fiúk elérzékenyülve konstatálták, hogy még mindig szeretik őket, no meg amit a színpadon művelnek. Az a 23 ezer ember biztosan, akik ezen az estén ott voltak. Jó látni, hogy a fiúk, akik nem először töltenek meg több tízezres Arénákat, még mindig ennyire meghatódnak, és tudnak együtt örülni a közönségükkel, közönségüknek.
Mit is kívánhatnék mást, találkozzunk mielőbb, de legkésőbb 2030-ban a 40 éves Jubileumi bulin.
Szöveg: Török Hajni
Fotók: Mészáros Tamás
További képek az Irigy Hónaljmirigy 35 éves koncertjéről a galériában.
