A háromszoros Grammy-díjas Pentatonix látogatása nem csupán egy koncert volt, hanem a vokális zene és a modern technológia precíz találkozása.
A koncert felütése azonnal magasra tette a lécet: a nyitó a cappella blokk patikamérlegen kiszámolt zenei élményt nyújtott. Az ének, a koreográfia és a vizuális effektek matematikai pontossággal simultak egymáshoz, például a látványos Daft Punk medley alatt, ahol minden egyes ütemhez tűéles fénytechnikai elem társult, szinte hipnotizálva a közönséget.
Az este közepén a produkció váltott: a tiszta vokált zenei aláfestés váltotta fel, ami dinamikusabb, teltebb hangzást kölcsönzött a daloknak. Ez a blokk hozta el a koncert egyik legemlékezetesebb pontját, Kevin Olusola ikonikus szólóját. A „celloboxing” mestere egyszerre bűvölte el a nézőket csellójátékával és elképesztő beatbox ritmusaival. Ez az energia a nézőtérre is átragadt: bár alapvetően ülős koncertről volt szó, a ritmus áttörte a gátakat, és a sorok között páran táncra perdültek.
A finálé előtt az együttes közvetlen hangvételre váltott. Olyan közönségkedvencek előtt, mint a Hallelujah, a csapat megénekeltette a magyar rajongókat, majd visszatért a gyökereihez. A záró, lélekemelő a cappella blokk és az MVM Dome zengő akusztikája méltó befejezése volt ennek a profi módon felépített, mégis érzelmes utazásnak.
Szöveg: Kovács Annie
Fotó: Török Hajni
Köszönet a lehetőségért a LiveNation Magyarországnak!
További fotók itt:
