Napra pontosan fél évvel később Győrben egy egész más arcát mutatta meg a zenének. A Győri Filharmonikus Zenekar segítségével szimfonikus rockot láthattunk, ahogy azt Jon Lord a ‘Concerto For Group And Orchestra’ című művében megálmodta. Örömjáték volt ez nemcsak neki, hanem a karmester, Steve Bentley-Klein számára is, mert eddig nem volt lehetősége a Mark III és Mark IV dalait áthangszerelni nagyzenekarra.
Színházi kezdéssel, 19:05-kor indult a koncert, a karmester igazi viharos zúgást varázsolt a műsor elejére a vonósok segítségével, borítékolható volt a Stormbringer nyitányként. Kaitner Z. Doka, az Ausztriában élő horvát gitáros remek slide szólót kanyarított a dalba.
Az osztrák dobos, Bernhard Welz horvát születésű kollégájával együtt már többször szerepelt ilyen szimfonikus koncerteken – többek közt a 2021-es győri ‘Concerto For Group And Orchestra’ bemutatón is.
A Might Just Take Your Life Ernesto Ghezzi billentyű intrójával kezdődött, és szinte végig csak a fúvósok domináltak benne. Ghezzin igazán látszott a különleges estéhez méltó lelkesedés, az ő intrója vezette be a Sail Awayt is, eddig ugyanaz volt a műsor, mint tavasszal, csak épp teljesen más stílusban.
Lelkes volt persze a főszereplő, Glenn Hughes is, aki fürdött a közönség szeretetében és lubickolt a lehetőségekben, melyekben kibontakoztathatta kortalan énekteljesítményét és földöntúli sikolyait. Így volt ez a koncert egyik csúcspontjában, a Mistreatedben is. A néhai Deep Purple-gitáros Tommy Bolin dicsérete után a rá emlékezés jegyében nyomták el a Gettin’ Tightert. És ekkor jött az első meglepetés, a Joe Bonamassával közös Black Country Communion projektjük névadó dalával, a Black Countryval folytatódott az este, amelybe hegedűt ragadva, a rockegyüttesbe ötödik tagként beszállt a karmester is. A You Keep On Movinggal zárult a műsor 45 perces első fele, melyben megkaptuk a tavaszi koncert szinte teljes műsorát.
25 perces szünet után tértek vissza a zenészek, és a második rész elejére meglepetésként basszusgitárja és kabátja nélkül tért vissza az énekes. Glenn 73 évesen a legkisebb erőlködés nélkül hozta a dalokat eredeti hangnemben, és hozzá azokat a csak rá jellemző, éteri sikolyokat. Ki kell mondanunk, a Rock Hangjának elnevezett énekes egy genetikai csoda, amit rögtön azzal is bizonyított, hogy a ‘Come Taste The Band’ balladájában, a This Time Aroundban mikrofon nélkül adott hangeffekteket a szimfonikus zenekar aláfestő zenéjéhez. A folytatásban előkerült a 17 évesen írt Medusa – mellyel a Trapeze-ben hívta fel magára a Deep Purple-tagok figyelmét –, egy másik BCC-dal, a One Last Soul és a 2005-ös szólólemezének címadója, a Soul Mover. Közben elfért még egy Holy Man, mely állítólag kedvence a ‘Stormbringer’-ről, érdekes módon ez volt az egyetlen Deep Purple-nóta, mely nem kapott szimfonikus hangszerelést Bentley-Kleintól, ellenben ismét előkapta benne hegedűjét és még szólózott is egy nagyot a végén.
A Smoke On The Water előtt Hughes bemutatta zenekarát és a szimfonikus zenekart, akiket álló tapssal köszöntött a közönség. Állva tapsoltunk a zenészeknek, miközben Hughes szokás szerint elismételte ars poeticáját: „Music is the healer!” Őt elnézve van igazság ebben. A ráadásra már nem is ültünk vissza, nem is lehetett volna ülve kibírni, hiszen kaptunk még egy Gillan-dalt, a Highway Start – eredeti hangnemben –, ebben Glenn letette a basszusgitárt, hogy mikrofont ragadjon, ellenben a technikusa felkapta azt és ő nyomta Roger Glover futamait.
Zárásnak pedig mi más jöhetett volna, mint az ikonikus Burn, melyben több mint másfél órás színpadi jelenlét után is csak úgy szórta a magas hangokat, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna.
Kerek 1 órás lett a második rész, így összességében még 5 perccel hosszabb is lett a tiszta játékidő, mint tavasszal, ám az akkori 8 szám helyett most 15-öt kaptunk, egy egészen más felfogásban.
Az este elhangzott dalok:
Stormbringer / Might Just Take Your Life / Sail Away / Mistreated / Gettin’ Tighter / Black Country / You Keep On Moving // This Time Around / Medusa / Holy Man / Soul Mover / One Last Soul / Smoke On The Water // Highway Star / Burn
Szerző: Csiki Gábor
Fotók: Török Hajni és Mahunka Balázs
Köszönet Győr városának és a Livesoundnak a lehetőségért!
