A Hét Jel koncertbeszámoló írása előtt szükségem volt egy kis szünetre, hogy lecsengjenek a hatások. Az élmény „megemésztéséhez” kellett egy kis idő, de az engem ért pozitív hatás alól úgysem tudok kibújni. És nem is akarok…
A Hét Jel Pócsi István agyszüleménye, szerintem már ő sem tudja igazán, honnan is indult ez az egész. Talán a késő éjszakába nyúló szövegírásokkal és dalszerzéssel. Aztán születtek dalok, és elkészült az első lemez, a Tiszta lap, egy seregnyi kiváló zenész részvételével. Kiváló lett az első lemez, de ez nem volt elég. Olyan zenei ötletek maradtak még Pisti fejében, amelyek nem hagyták elégedetten hátra dőlni. Megbecsülni sem tudom, mennyi idő volt, amíg a második lemez anyaga összeállt, de ezúttal egészen más tematika alapján. És túlzás nélkül mondhatom, hogy az első – némiképp – szofisztikált lemez után itt igazán messzire gurult a pöttyös labda.
A Vérrel írva lemez progresszív lett, modern és néha teljesen őrült. Szerethető, de nagyon távol áll a „mainstream” tucatzenétől. A nehezen befogadható megoldásokat azonban időről időre megtöri egy jól eső harmónia, ezzel is megtörve a folyamatos feszültséget.
E rövid előzetes után térjünk rá az április 5-6-ai dupla koncertekre. Pistinek remek lehetősége nyílt a Black-Out előtt színpadra állni, és élőben előadni egy 45 perces zenei esszenciát. Nagyon komoly megelőző munka kellett ahhoz, hogy egyáltalán szóba jöhessen egy fellépés. A színpadon ugyanis nem egy létező zenekart láthattunk. A csapat ugyanis a koncert dátuma előtt nagyjából fél évvel állt össze. Rengeteg egyeztetés, próba, ötletelés kellett, hogy egy életképes produkció valósulhasson meg. Hozzáteszem, hogy Pisti sem ma kezdte, olyan arcokat gyűjtött maga köré, akikben megvan a potenciál.
Csak a rend kedvéért, Pócsi István mellett Kiss László és Tari Botond gitároztak, Gilián Péter basszusgitározott és vokálozott, Nagy Hunor Attila dobolt és Nóniusz Gábor billentyűs hangszereken, gitáron játszott és vokálozott. Senkit nem szeretnék külön méltatni, hiszen az a fontos, hogy csapatként tudtak jól működni. Azon túl, hogy mindenki tudása legjavát hozta, a színpadon felszabadultan zenéltek, jó volt nézni, hogy a közönség mellett ők is remekül szórakoznak.
Azt is szeretném leszögezni, hogy ez nem előzenekar szintű fellépés volt, annál sokkal több! Már a koncertet megelőzően is mondtam, hogy sokkal nagyobb energiát fektetnek bele, mint sok profi, régóta működő zenekar. Ezalatt nem a projekt újdonságából eredő többletmunkára gondolok, hanem arra a szakmai igényességre, alázatra, amivel hozzáálltak a feladathoz.
Nagy hangsúlyt fektettek a vizuális megjelenésre, az Akvárium nagytermének adottságait maximálisan kihasználva. Különös gonddal választották ki a fellépő ruhát is, és még az olyan apróságokra is figyeltek, hogy hét jeles névre szóló kulacsok legyenek a színpadon, és Hét Jel logóval ellátott mikrofon. A fényekkel, elsősorban a frontfényekkel nem voltam teljesen elégedett, de ezek hardveres adottságok, nem tehet róla a fénytechnikus.
A hangzás viszont rendben volt, hangerőből sem volt hiány. A Black-Out közönsége jól fogadta az újdonságot, a Hét Jel zenéje értő fülekre talált. Mint említettem, nem könnyű befogadni elsőre, de véleményem szerint hatott az emberekre, és nyomot hagyott bennük ez a mindjárt két egymást követő napon megtörtént bemutatkozó fellépés.
És milyen jó, hogy ilyen sokat vártam a beszámolóval, hiszen egyúttal a frissen elkészült koncert klipet is megoszthatom, ami tökéletes ízelítőt ad abból, milyen energia és hangulat volt a színpadon, és milyen jól működtek együtt csapatként a fiúk. Nekem nagy élmény volt!
Fotók: Török Hajni és Mahunka Balázs
Beszámoló: Mahunka Balázs
A Pócsi Istvánnal készült korábbi interjú itt olvasható
További Hét Jel koncertképek a galériában
