A csepeli koncerthelyszínhez érve a parkoló meglehetősen üres volt, kicsit aggódtam is, hogy erősen foghíjas lesz a nézőtér. Az esti buli első két zenekara a Lifespark és a Normandie bandák voltak, akik becsülettel tolták le koncertjüket. Az első zenekar magyar érdekeltséggel is büszkélkedhet, ugyanis David Lukacs Magyarországon született, és ez volt az első fellépése hazánkban. A svéd Normandie valószínűleg sokat tett a jegyfogyások érdekében, egyes vélemények szerint akár az este főszereplői is lehettek volna.
A nézőtéren erős félház várta a harmadik fellépő zenekart. A kezdés előtti üres percekben meg kellett állapítanom, hogy öreg vagyok a közönség átlagéletkorához képest. Egyben ez azt is jelenti, hogy igenis vonzóvá lehet tenni a rock és metál műfaját a Z generáció részére is. Nem kell más, csak néhány színpadképes fiatal srác, és némi zenei tudás? A válasz: nem! Ha így lenne, mindenhol csak ilyen zene szólna, de ez messze nincs így. Tud ez a banda még valamit, ami talán a legfontosabb: minőségi és ízléses módon dolgozzák át más előadók dalait. És persze a sajátjaik is hasonló színvonalas művek.
A kezdést megelőző 10-15 percet a keverőpult mellett töltöttem. Mindig szívesen figyelem az adott produkcióhoz tartozó technikai stábot. Sokszor egészen kevés választ el egy középszerű zenekart a kiemelkedő zenekartól. És ebben a legtöbb esetben nagy szerepe van a zenészek körül lévő stábnak. Ha ők nem rendelkeznek rutinnal, és nem a profizmus árad a hozzáállásukból, hiába jó egy zenekar. És itt ez volt a helyzet.
Minden tudatosan, előre megtervezve és kidolgozva történt. Csak egy konkrét példát kiemelve; a zenekar fotósa csak akkor lépett szám közben színpadra, amikor megvilágították a közönséget. Mindezt talpig feketében tette, és a képek meglövése után 2 másodperccel később már ott sem volt. Nekem ezek az apróságok azt üzenik, hogy maximális alázattal és felkészültséggel állnak közönség elé, felé.
Az egész koncertet ez a tudatosság jellemezte, és emiatt talán egy picit veszített is a spontaneitásából. Voltak dalok, amiket hiányoltam, de harmadik zenekarként nyilván nem lehet maratoni produkcióval készülni. Annak ellenére, hogy az elején magával sodort a hangulat és a buli lendülete, a végére a koncert számomra picit egysíkúvá vált.
A ráadás dal megtekinthető:
Fotók: Török Hajni
Beszámoló: Mahunka Balázs
További képek a galériában:
