Olyannyira, hogy még egymás húzására is maradt energiájuk a bő kétórás műsor közepette.
A hosszú évek barátságát szemléltetve bepillantást nyerhettünk, ki milyen zenei örökséget hordoz magával, így a zenekar bemutatása egyszerű felsorolás helyett zenei ‘Ki mit tud?’-dá vált, megelevenedett Greg Phillinganes billentyűs kapcsán Michael McDonald és Michael Jackson zenéje, vagy John Pierce basszusgitáros védjegyeként a ‘Vissza a jövőbe’ klasszikus filmzeneslágere, a The Power Of Love a Huey Lewis And The Newstól. De az is belefért, hogy később, a Rosanna szólójába néhány ütemet belecsempésszenek Olivia Newton-John Physical című slágeréből, melynek gitárszólóját eredetileg Luke játszotta lemezre. És az is igaz, hogy Joseph Williamstől még sohasem hallottuk így az ‘Oroszlánkirály’ betétdalát, a Hakuna Matatát, de nem ezektől a gegektől volt különleges a koncert.
Ott volt az a változatos műsor, melyben a legnagyobb slágerek, a Rosanna, Africa, Hold The Line vagy a Stop Loving You békésen megfértek az olyan csemegékkel, mint a funkys Georgy Porgy az első albumról, a soulos, Phillinganes keze nyomát viselő, és általa is énekelt Dying On My Feet a ‘Falling In Between’-ről, az improvizációkkal teli jazz-rock kakukktojás, a Jake To The Bone a ‘Kingdom Of Desire’-ról. Meg azok a finom megoldások, amik annyira jellemzőek a bandára, és a remekbe szabott szólók, felelgetések Phillinganes és Lukather között, Pierce időnkénti megvillanásai, Shannon Forrest klasszis dobjátéka.
Az 1992-es Jeff Porcaro tribute koncertre előszedett Beatles-dal a covid óta került vissza tartósan a repertoárba, de nagyon jól mutatja, honnan merítették az inspirációt az olyan ötszólamú vokálokhoz, mint amit például az Africában is hallhatunk. A Jeff Porcaro és az ‘Isolation’ lemez énekese, Fergie Frederiksen emlékének ajánlott Jimi Hendrix-feldolgozás, a Little Wing pedig egyértelműen Luke énekesi és gitárosi kvalitásait domborította ki még jobban.
A banda legfiatalabb zenésze, a 26 éves Dennis Atlas is remek énekes, mindamellett fő hangszere a billentyű, több szólót ő vitt a koncerten, bár az önálló játékra Greget szemelték ki, aki utolsó TOTO-turnéjához képest most jóval szerényebb billentyűzettel lépett színpadra, és a szólóját is visszafogottan, az I Won’t Hold You Back és a Child’s Anthem futamaira felfűzve adta elő, megfűszerezve csipetnyi White Sisterrel, mielőtt ráfordult a Burn intrójára.
Warren Ham egyszerűen a banda svájci bicskájának nevezte, mennyire találó a hasonlat a koncertet végigperkázó, de néha kongáit egy-egy szaxofon- vagy fuvolaszóló kedvéért hátrahagyó zenésszel kapcsolatban, aki a többszólamú vokálokból is kivette a részét, de a Home Of The Brave-ben még szólót is énekelt, sőt, a bemutatás kapcsán felhangzó pár taktusnyi blues alatt egy szájharmonika is előkerült a zsebéből.
Shannon Forrest dobos is kapott néhány percnyi villantásra lehetőséget, bár igazából az is felért egy önálló dobszólóval, amit a Jake To The Bone alá tett. Játékában egyre inkább ott van a néhai Jeff Porcaro szellemisége, szóval nem véletlen, hogy már másodszor csücsül a bőrök mögött a bandában.
És persze a világhírű filmzeneszerző, John Williams (‘Csillagok háborúja’, ‘Indiana Jones’, ‘A cápa’, ‘Jurassic Park’) fia, aki saját jogon is híressé tudott válni, a TOTO valaha volt legjobb énekese, akinek meg se kottyannak Bobby Kimball magasai sem, egyedül David Paich mélyei nem álltak jól neki az Africában, ott nagyon hiányzott az öreg, aki csak nevét adta a turnéhoz („David Paich presents TOTO”).
126 percet játszottak megállás, pihenő nélkül, nem mentek le álszent módon a színpadról, várva, hogy visszatapsolják őket, 17 komplett dal szerepelt a műsorban az említett töredékeken kívül, és sokkal több ember nézhette meg őket a Veszprém Arénában, mint amennyien az elővételben telt házas História Kertbe befértek volna.
Nem volt túlcsicsázva a látvány, viszont tökéletesen volt kikeverve a hang, ami sokkal többet jelent egy zenei fesztiválon a cirkalmas körítésnél. Lehet, hogy hangulatosabb lett volna a História Kertben ez a koncert, ha nem romlik el az idő, de így is felejthetetlen élményt adva, tökéletes lezárása volt a 2024-es VeszprémFestnek.
Toto koncertbeszámoló: Csiki Gábor és Szőke József
Fotók: Mahunka Balázs
