Dalszövegíró, végzettségét tekintve orosz és filozófia szakos bölcsész. Dalszövegírói tevékenysége mellett egy hazai nagyvállalatnál marketingkommunikációval foglalkozik. Korábban gazdasági újságíróként, valamint egy online zenei tartalomszolgáltatónál szerkesztő-riporterként is működött. Dalszövegírói pályája saját korábbi együttese, a Twin City számára írt dalokkal kezdődött. Az együttes által 2017 májusában kiadott Számolatlanul c., 12 dalt tartalmazó album megjelenését külsős szövegírói munkák sora követte. Írt dalszöveget Fedor Kyrának, írt image dalt egy turisztikai kisfilmhez, Erdős Fruzsival és Tóth Zsolttal évek óta írják a közös dalokat, idén tavasszal az Azt beszélik című dallal Andrea elnyerte a Duna Televízió A Dal 2022 c. műsorában a legjobb dalszövegírónak járó elismerést. Énekesként rendszeres fellépője a Dáma Lárma nevű, több éve tartó koncertsorozatnak.
Színpad Magazin: Legelőször 2013-ban láttalak színpadon, a budaörsi Víz-hang Fesztiválon, ahol énekeltél és hegedültél. Hogyan jött az éneklés? Milyen zenei tanulmányaid vannak?
Pető Andi: Egészen kicsi voltam, 3-4 éves, amikor a család felfigyelt arra, hogy folyton énekelek. Édesanyám látta, hogy ez nálam az alap működés része, és hallotta azt is, hogy tisztán énekelek, így elvitt az egri, akkor még tanárképző főiskola egyik gyakorló általános iskolájának ének-zene tagozatára felvételizni, és attól kezdve egészen 18 éves koromig a zenéé lett a főszerep. 7 éves koromtól zeneiskolában hegedű szakra is jártam, és tagja voltam az iskolai énekkarnak, amivel rendszeresen jártunk versenyekre, fellépésekre. A szólóéneklés a középiskola alatt lett egyre erősebb. Elkezdtem a zeneiskola magánének szakát, ahol klasszikus éneklést tanultam, aztán egyszer meghallottam Gershwin Ain’t necesserily so-ját Cher előadásában, és fejvesztve rohantam blues, jazz éneklést tanulni. A középiskolai évek alatt nagyon sok fellépésem volt, sokféle stílusban. Szólóban főképp Barbara Streisand dalokat és különféle musical részleteket énekeltem, a zeneiskola tanárai pedig felkértek, hogy legyek a kvartettjük szólistája, így egy nyáron át egy egri hotelben énekeltem operett dalokat.
SzM: A zene szó hallatán először a munka része, vagy inkább a kikapcsolódás ugrik be? Miket hallgatsz szívesen?
PA: Az ötödik elem. 🙂 Komolyra fordítva: a zene nem kikapcsolódás és nem munka. Épp a kettő határán, vagy inkább a kettőn kívül, egy egész más dimenzióban helyezkedik el. És azt képzelem, ez a legtöbb embernél így van. A zene egy olyan eszköz, vagy, ahogy az elején fogalmaztam: elem, ami mindenki életében jelen van, amit mindenki használ valamire. Feloldásra, beindításra, elmélyülésre, kiadásra, megoldásra, megváltásra, szétszedésre, összerakásra, és sorolhatnék még ezer hatást. A zene – hatás. És a másik kérdésedre válaszolva: hogy épp mit hallgatok, éppen a hatás kérdése. Ha edzésre fel akarom magam pörgetni – jöjjön a Body Count, aztán komótos szombat délelőttökre a trip hop, hétköznapok kora reggeli kávéihoz meg smooth jazz. Sokféle stílust hallgatok a hardcore-tól az elektronikus zenén át a folkig, de vannak stílusban is és előadók terén is abszolút kedvencek. A bluegrass, a country rock, a 90-es évek rapje, előadók közül Patty Griffin, Dan Tyminski, 2Pac, Cypress Hill, Delinquent Habits, itthonról pedig a Quimby – mozdíthatatlanok a lejátszási listámról.
SzM: Az utóbbi időben a mérleg nyelve a szövegírás felé billent, tudatosan akartad így, vagy csak így hozta az élet?
PA: Nem volt tudatos, az idő alakította. Ahogy telnek az évek, egyre többre értékelem a csendet, a belső munkát és a kifelé való figyelmet. Aki színpadon áll, fókuszban van. Számomra ez a fókusz nem motiváló. Engem az emberek érdekelnek, és az ő történeteik, és kevésbé az, hogy én legyek a középpontban. Így vált egyre fontosabbá az írás. De nemcsak dalszöveget írok, prózában is keresgélem a hangom.
SzM: Szorosan kapcsolódik a zenéhez a dalszövegírás, mégis egészen más műfaj. Sőt, vannak kiváló dalszövegírók, akik nem muzsikusok. Nálad ez hogy működik, a kettő szinergiában van, vagy külön választod?
PA: Külön van. Még akkor is, ha a dalszöveg elválaszthatatlanul szerves része a zenének, sőt ki is szolgálja azt, mégis vallom, hogy létezik önálló érvénye is a dalszövegnek. A szavak rendkívül fontosak. Habár kiszolgálom velük a zenét, de mégiscsak velük dolgozom, ők az eszközeim. A dalszövegírásban is, a munkámban is (kommunikációval és marketinggel foglalkozom), a prózában és a mindennapi érintkezésekben is. A szavak, ahogy a zene, hatással vannak. Például sok dal van, ami zeneileg nem hordoz kiemelkedőt, de olyan a szövege, ami nem csak eladja, vagy megmenti a dalt, hanem kiemelkedővé teszi. Hogy azért a két sorért legyintek a zenei hiányosságára. Vagy egy rossz előadásmód, egy beszédhiba, egy rossz prozódia is mind-mind el tudnak rontani egy dalt, de ha abban a dalban olyan szavak, sorok, gondolatok vannak, amik összetörik a szívet, átlépünk minden hibán, és csak az a két sor fog szólni a fejünkben újra és újra, akármikor felidézzük a dalt. Szóval egy dalszöveg a zenére íródik, a zenét és a dalt szolgálja, nem változtathatatlan, mint egy vers, sőt sokszor mondják, hogy alárendelt szerepe van a zenéhez képest, de mégis ebben az alárendeltségben is ott van a szövegben az erő, ami sok esetben képes átszólni mindenen, átszól a zenén, a komplett dalon, és mély nyomokat hagy a hallgatóban.
SzM: A fotózásunk alkalmával említetted, hogy nagyon szereted a könyveket. Mely művek vagy írók inspirálnak leginkább?
PA: Főképp 20. századi, kortárs irodalmat olvasok. Nagyon szeretem az amerikai beat irányzatot, ami Kerouac Útonjával és Ginsberg Üvöltésével kezdődött, és az amerikai drámákat, itt Tennessee Williams világa fogott meg nagyon. Emellett rajongok Viktor Pelevin műveiért. Elképesztő társadalmi, politikai, szociális vízió vannak a jövőről, kőkemény kritikákat fogalmaz meg döbbenetes erejű szürrealitással és kegyetlen szarkazmussal. Egy elképesztő zseni, aki évente ad ki 500 oldalas regényeket. Nem tudom olyan gyorsan olvasni, mint ahogy ő írja. A magyar írók közül szintén a kortárs szépprózát olvasom. Szabó T. Anna novellái első helyen vannak. A Szabadulógyakorlat c. kötete felért egy terápiával. Anna nagyon nehéz, nyomasztó világot teremt, sokszor szétszedett amikor őt olvastam, sokszor félre kellett tennem, de mindig visszatérek hozzá. Aki talán a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az Marina Abramovic, a szerb származású performansz művész, és az ő önéletrajzi írása, az Aki átment a falon. Van egy szokásom – sokan itt most felhördülnek – ahol fontos gondolatot olvasok, ott behajtom a könyv sarkát, és azokat az oldalakat időről időre újraolvasom. Abramovic könyve tele van szamárfülekkel.
SzM: Az eddigi munkásságodat kvázi megkoronázza A Dal 2022 legjobb szövegírója díja, amihez ezúton is gratulálunk! Erdős Fruzsi dalát itt nézhetitek meg: link.
A szöveget Mező Misi az alábbi szavakkal jellemezte: „…parádés, zseniális, szellemes, mosolyt csal az ember arcára, kizökkenti abból, amiben egyébként hétköznap létezik”. Mit jelent neked ez a díj? Szerinted a közönség vagy a szakma elismerése a fontosabb?
PA: Leírhatatlan öröm, büszkeség és megtiszteltetés ez a díj, ami pedig a dal értékelésekor élő adásban elhangzott Mező Misi és Ferenczi György szájából, katartikus volt. A szakma és a közönség értékelése egyaránt fontos, de mindkettő más okból. A szakma technikai szempontok mentén is hallgat egy dalt, így az ítélete nem kizárólag érzelmi alapon születik, nem önmagában a dal által keltett hatás révén, hanem szakmai ismérvek szerint is. Ha egy általam írt dalszöveg ezekkel az objektív mércékkel is pozitívan értékelhető, az egy nagyon fontos szakmai hitelességet ad. A Dal 2022-ben elnyert díj kapcsán azt mondta nekem valaki, hogy ennek olyan súlya van, ami mostantól meghatároz egy mértéket, aminél alább nem adhatom. Igaza van. Számomra ez jelenti azt az igazodást, amihez tartani fogom magam a jövőben is, és ezzel nemcsak magamnak tartozom, de mindazoknak a szakembereknek is, akik úgy ítélték meg, hogy ez az elismerés akkor, ott engem illet meg. A közönség pedig – szubjektum. Az egyes ember, aki a dalt hallgatva különféle érzelmeket él át. Ha azok a dalok, amikhez én írhatom a szöveget, hozzásegítik a hallgatót, hogy feloldja, megoldja, kidolgozza, kiadja mindazt, ami épp feszíti, ha bele tud kapaszkodni egy-egy sorba, ha szembejön vele egy ismerős gondolat, ami által azt érzi, hogy nincs egyedül, a dal elérte a célját. Hatással van. És ez engem, mint dalszerzőt szintén hitelesít.
SzM: Végezetül köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál, kérlek, mesélj a terveidről.
PA: Szeretnék sok-sok dalt írni, és nagyon élvezném, ha minél több műfajt kipróbálhatnék ebben, legyen az akár elektronikus alapú, mélyebb lelki, gondolati regiszterekkel, vagy alternatív, ahol beleférhet olyan szó is, amit egy rádióbarát dalból kiradíroznának. Bízom benne, lesz lehetőségem mindegyikben alkotni. És ezek mellett elő-előveszem a laptopot, és írok néhány fejezetet az első könyvemhez, amit, azt remélem, egyszer el merek engedni, és a könyvesboltban egy kötet borítóján ott állhat majd a nevem.
