Zenéjük frissítően hat a magyar zenei piacon, egyszerre tartalmaz klasszikus harmóniákat és dark / gótikus / death metal elemeket is. Több dalban hallhatunk zongorát, klasszikus gitárt és szimfonikus hangszereket a torzított gitár, a dallamos ének és a hörgések kiegészítéseként. Ahogy stílusukat, zenéjük minőségét is kiemelkedőnek tartom.
Tari Szabolcs: ének, gitár, billentyűk / dalszerző, szövegíró
Gilián Péter: basszusgitár, vokál
Kiss László: gitár
Kertész Márton: gitár
Halász Illés: dob
Színpad Magazin: Szólóprojekt vagy zenekar vagytok teljes értékű tagokkal? Itt elsősorban az alkotás folyamatára, vagy a dalok színpadra vitelére gondolok.
Tari Szabolcs: Amikor a Miserium nevű előző zenekarom feloszlott, először Álmossal (Iványi Álmos – Miserium énekes / gitáros / zeneszerző) annak a folytatását kezdtük el megtervezni. Sajnos több negatív történés is befolyásolta akkor a magánéletemet, az időbeosztásunk mindkettőnknek rendkívül rugalmatlan lett, de a szövegek személyes érintettsége, valamint a zenei megközelítés miatt is kellett hoznunk egy olyan döntést, miszerint írjunk továbbra is dalokat, de két külön projektnek, ahol mindketten dolgozni fogunk a másikén.
Röviden; a From The Sky az én szólóprojektem, de élőben egy (pontosabban két) teljes zenekar áll jelenleg bevetésre készen. A ’REX’ című első lemezünk dalait és a szövegeket én írtam, én feleltem az énekért, valamint én játszottam minden hangszeren, leszámítva néhány hegedűt és a dobokat. Álmos és Süle Tamás (Slowmesh – From The Sky dobok, gitárok, vokálok) is énekelt néhány dalban, ezzel színesítve tovább a hangképet, illetve Tamással a Finisterra című dalon dolgoztunk közösen. A metódus ezúttal sem változott: jelenleg a második album felvételei zajlanak, közben folyamatosan érkeznek a kislemezdalok videóklipek kíséretében.
A koncertfelállásunk most már egy rendkívül összeszokott csapat képét mutatja, ahol egy nagyon jó hangulatú baráti társaság dolgozik együtt. Az első lemezen szereplő gárda segítségével, de a koncertbanda teljes közreműködésével készül az ’Antarktika’, ám a munka oroszlánrésze ezúttal is az én vállamat nyomja. Hosszútávon pedig biztos vagyok benne, hogy zenekarként beszélhetek majd a From The Sky-ról, ahol Szabi, Taz, Marci, Peti és Illés közös produktumát hallgathatja a nagyérdemű.
SzM: A 2020-as induláshoz képest történtek tagcserék. Egyben van most a csapat?
TSz: Kívülről furán hathat, de azt hiszem, hogy nem nevezhetjük tagcseréknek a történteket. A barátaim – akik az első lemezen is szerepeltek – szálltak be mellém az élő produkcióba, és leginkább időbeosztási dolgok miatt alakult úgy, hogy végül két zenekarnyi ember csatlakozott a produkcióhoz. Mondhatom, hogy a From The Sky-ból még senki sem szállt ki, és mindenki a mai napig tesz hozzá a zenekari tevékenységekhez a maga módján. Ez főleg a kettes lemezen fog a nagyközönség számára is megnyilvánulni.
Ugyanakkor az valóban igaz, hogy egy rendkívül erős mag, egy erős kötődés van koncertező felállással, és isten igazából ők alkotják a From The Sky hangszeres szekcióját. Hogy világosabb legyen kicsit az előző eszmefuttatás: itt van velünk pl. Juhász Tamás zongoraművész barátunk, akit a Luna című dalunk videójából lehet ismerni, de élőben még nem láthatott vele minket a nagyközönség, és praktikussági okokból egyelőre hangfelvételen sem szerepelt. Viszont bármikor képes lenne velünk fellépni, tökéletesen betanulta a műsorunkat, és a későbbiekben az akusztikus From The Sky-bulikon is ott lesz velünk. Tamás Álmossal és velem közösen dolgozott pl. a Vulcanus egyes énektémáin, de a kettes lemez címadóján is. Ezekért pedig szintén rendkívül hálás vagyok neki!
SzM: Több zenekari tag alapvetően klasszikus zenével foglalkozik – ki tanárként, ki zenészként. Mennyire összeegyeztethető ez a két stílus?
TSz: Tökéletesen. Azt gondolom, hogy bármely stílusokról is legyen szó, csak az számít, hogy mennyire szereti az ember őket, és hogy mennyire járatos bennük. Egy tanult zenész számára egyik műfaj sem lehet megfejthetetlen, és ha elegendő időt tud rászánni, akkor még akár maradandót is képes lehet alkotni bennük. Egyedüli probléma az időbeosztás lehet, de azt hiszem, hogy harminc éves kor felett ez teljesen normális. Hozzáteszem, a klasszikus zenei – vagy ha úgy tetszik a szimfonikus – megoldások már nagyon régen szerves részét képezik a rock / metal szcénának, és olyan zenekarok alkotnak, alkottak benne maradandót, mint pl. a Deep Purple, a Queen, a Metallica, vagy az egyértelműen szimfonikus alapokra kihegyezett produkciók közül a Nightwish, a Dimmu Borgir, vagy a Cradle of Filth. Sokat tanultam a hangszerelésről a fenti zenekarok albumait hallgatva, de elvehetetlen érdemei igazából a zeneakadémiai professzoraimnak van ebben.
SzM: Annak ellenére, hogy még szinte új bandáról beszélhetünk, a zenétek nagyon kiforrottnak hat. Zenei tanulmányaitok miatt van ez, vagy ez is a zenei koncepció tudatos, tervezett része?
TSz: Is-is. Kiforrott zenésznek tartom magam, ami alatt azt értem, hogy megvan a saját stílusom, de az érdeklődésemnek és természetesen a korábbi zenei tanulmányaimnak is köszönhető mindez. A Miseriumnál nem voltak korlátok, ott tényleg azt írtam, amit nem szégyelltem, ahogy Álmos is. Ami belülről jött, az ott szó nélkül elfért. Itt sincsenek különösebben korlátok, viszont a közérthetőség miatt a dalok szerkezetei sokkal szellősebbek, vagy ha úgy tetszik egyértelműbbek. Választottam egy irányt, ami elegendő mozgásteret biztosít, de szempont volt, hogy felismerhető legyen, hogy ezeket a dalokat én írtam. Szimfonikus extrém metalnak hívom a produkciót, de ez is csak inkább egy álca, mert rengeteg melodeath, vagy éppen thrash téma hallható a dalainkban, ahogy az abszolút melankolikus zongorás dalok is megférnek. Korábban progmetal bandában zenéltem, de ott a korlátlan alkotásra hivatkozva használtam a címkét, most a „korlátlan”, de (főleg) durva stílusok közötti átmenetre az extrém metal megnevezést. 🙂
SzM: Eddig egy lemezetek elérhető, és ha jól értesültem, készül a második album. Mit tudhatunk erről?
TSz: Igen, valóban erősen dolgozunk a második lemezen. Picit csúszásban vagyok, így lehet, hogy kitolódik év vége felé a megjelenés, de inkább legyek vele maximálisan elégedett, mintsem fogjam a fejem, hogy ezt, vagy azt miért hagytam úgy. A címe ’Antarktika’ lesz, és 11 dalt tartalmaz, valamint két bónuszdalt. Sokban hasonlít a ’Rex’-hez, de talán most jobban dominálnak a metal dalok. Egy fagyosabb hangulatú anyagot szerettem volna készíteni, ami tematikailag a ’Rex’ folytatása, valamint a lemez vége egy picit megpróbálja előkészíteni a harmadik lemez hangulatát is…
SzM: Elég nagy hangsúlyt fektettek a klipek minőségére. Hogyan áll össze a koncepció, milyen a saját ötlet, és a „külső” segítség aránya?
TSz: Rendkívül hálás vagyok a kreatív stábnak, folyamatosan fantasztikus munkát végeznek. Ők a TomaPicturestől Bánáti Tamás és Bánhegyi Tamás. Számos videóban Martin Wanda fotóművész is közreműködött, de itt van a fedélzeten Varga Zorán fotóművész és Vass András is. Szóval a kreativitás határtalan ennyi ember között.
Az öltözékkel kapcsolatos koncepciót már a projekt legelején összeraktam, szóval volt egy kép a fejemben, hogy miként kellene a színpadon megjelenni. Viszont a videókhoz ötletek – amik tőlem érkeznek – sokkal inkább érzetek, mintsem konkrétumok. Az elsődleges szempont még mindig az, hogy image jellegűek legyenek a képanyagaink, hogy tudjanak arcot, arcokat párosítani a nézők a produkcióhoz. A későbbiekben már jobban mernék kísérletezni, amikor már többen ismernek bennünket.
SzM: Készült klipetek Hatvanban, a Grassalkovich Kastélyban, a vadászati múzeumban. Mit szólnak ehhez a vegán metal rajongók? 🙂 Hogy kerültetek oda?
TSz: Hatvanban születtem, és az egyik szomszédos faluban nőttem fel, onnan kerültem 14 évesen Budapestre. Kézenfekvő volt, hogy a környék adottságait használjuk ki, illetve a korábban megkezdett kastély hangulatot vigyük tovább a videóinkon. A Luna atmoszférájához úgy éreztem, hogy nagyon passzolna ez a közeg, ezért is esett a választásunk erre a helyszínre. Hogy mit gondolnak a vegán metal rajongók? Remélem, hogy semmiképpen sem azt, hogy szadizmusból bántanánk bármilyen állatot is. Akik látták már a videóinkat, azok tudhatják, hogy semmilyen agresszió, perverzió, vagy bármi egyéb 18-as karikás történés nincs nálunk, ahogy a szövegekben sincs pl. káromkodás.
SzM: Mik a zenekar rövid- és hosszú távú céljai?
TSz: A rövid távú, hogy még három videót szeretnénk kihozni a nagylemez megjelenése előtt. Első sorban viszont szeretném a teljes albumot befejezni, majd onnantól a koncertekre összpontosítani. Hosszabb távon pedig bízunk benne, hogy sikerül eljutnunk turnékra, ahol az országban mindenfelé bemutathatnánk dalainkat a nagyközönségnek. Erre egyébként igen jó esélyünk van, de jelenleg nem mondhatok többet.
Szabolcs, köszönjük a részletes válaszokat, és hogy rendelkezésünkre álltál. További sok sikert kívánunk a zenekarnak!
A zenekar legnézettebb klipje, a Libra már meghaladta a 111 ezres nézettséget, a személyes kedvencem pedig, a Libera Me a 36 ezret.
