A lengyelek, legalább is a lengyel drámaírók (Mickiewicz, Slowacki, Wyspiański, Witkiewicz,Gombrowicz…), nagyon lengyelek (a lengyel történelemben, életben gyökerezettek) és közben egyetemesek, vagyis a világra nyitottak. És egymással gömbszerkezetet alkotnak, ahogy a Vízityúk műfaja szférikus tragédia, vagyis gömbszerű, önmagába zárt, és tökéletes, megfoghatatlan, sima és lecsúszol róla, és az egész világot jelenti: földgömb, égbolt…
A Vízityúk expresszív, szürreális, későbbi fogalommal abszurd, miközben teljesen hétköznapi. Könnyed és szellemes, a mély értelműnek hitt gondolatokat lerántja a földre. Nagyon kis csodálkozással elfogadják a realizmus felől nézve legképtelenebb dolgokat. Csúfondáros és szomorú. Nemzedéki konfliktus, család, élet értelme, szerelem, halál, magány, pénz, forradalom – benne van az egész világ, mint a gömbben. De nem komolykodva, és ettől az élet közhelyei, közhelyszerű mondatai más megvilágításba kerülnek, más fénytörésbe. Rémes, de nincs értelme komolyan venni. Mármint az életet. Színes az egész, hiszen festő, és fotográfus is. A semmiből előtűnő gyerek, aki álmodik és fest, és néha felébred. De egy hétköznapi gyerek, aki apára, anyára, nagyapára vágyik, és nem érdekli, hogy vér szerinti-e, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, hogy ő van-e.
Zsótér Sándor
Bemutató: 2023. április 21.
Rendező: Zsótér Sándor
Írta: Stanisław Ignacy Witkiewicz
Kerényi Grácia fordítása
Szereplők:
Az Apa, Wojciech Walpor – Mészáros Béla
Ő, Edgar Walpor – Keresztes Tamás
A fiúcska, Tadek – Lelkes Botond e.h.
A Lady, Alice of Nevermore hercegnő – Mentes Júlia
Vizityúk, Flake-Prawacka Erzsébet – Stork Natasa m.v.
Gazfickó, De Korbowa-Korbowski Richard, Recté Wiktos Mátyás – Béres Bence
Három aggastyán:
Tipowicz Efemér – Dankó István
Szellemer Izsák – Ujlaki Dénes
Evader Alfréd – Bán János
Lakáj, Jan Pablichenko – Jakab Balázs e.h.
A főspicli, Smorgon Adolf – Dankó István
Lámpagyújtogató – Bán János
A Vízityúk előadás képei a fotóspróbán készültek.
Fotók: Török Hajni