Régóta köztudott, hogy a magyarok nagyon szeretik a Depeche Mode zenéjét. Az is köztudott, hogy a zenekar is szívesen lép fel nálunk. Ennek ellenére 2018. februárja óta kellett várnunk a következő koncertre.
Aki nem volt ott pénteken a Puskás Arénát megtöltő ötvenöt ezres tömegben, és még nem vett jegyet az MVM Dome-ba, annak csakis azt tudom javasolni, hogy ne halogassa sokáig a dolgot. Az Andy Fletchert gyászoló zenekar ugyanis ismét óriási formát mutat.
A Depeche Mode első alkalommal vette be az új stadiont péntek este. Természetesen minden Depeche Mode kedvelőnek hiányzott Andy lénye a színpadról, hiánya az egész este során belengte az Arénát.
A koncertet várva kíváncsian néztem bele a video megosztókra feltöltött koncert felvételekbe. Feltűnt, hogy Dave és Martin mennyire energikus, és azt is, hogy a színpadon sokkal több az interakció, valahogy még szorosabb lett mind a két tag, mind az évek óta állandó két vendég zenészük Christian Eigner dobos és Peter Gordeno (billentyű, gitárok) között a kapocs. A turnén, és így Budapesten is, immár a színpad első részén, egyenrangúan megvilágítva, teljes jogú tagként tűntek fel ők is Martin és Dave mellett.
A zenekar a világ egyik legfanatikusabb rajongótáborával rendelkezik, így egy Depeche Mode buli hangulata sosem kérdéses. Ennek ellenére fantasztikus érzés volt ezen az estén a Stadionban lenni, bulizni, énekelni, integetni. A közönség hangja valamennyi dalnál jól hallható volt, de amit a zenei blokk zárásaként előadott Enjoy The Silence közben halottam, az számomra libabőr volt. Ezt az érzést csak az I Feel You tudta fokozni, ahol a Stadion közönsége egy emberként integetett a színpadon lévőknek az éneklés mellett.
Martin ezúttal két dalt is énekelt, melyért külön is hálás volt a közönség, és nagy ovációval köszönték meg.
A World In My Eyes alatt Andy fotóját láthattuk a kivetítőn. Ezzel emlékeztek rá a csapattagok. Megható és igazán őszinte pillanatok voltak.
A zenekar egész este jól érezte magát a színpadon, látszott az egymás és a magyar közönség iránti szeretet és tisztelet. Ennek eredménye természetesen egy fantasztikusan sikerült koncert lett. 22:20-kor szomorúan konstatáltam, hogy a Personal Jesussal befejeződött a Depeche élmény. Egy dolog vigasztal csak, mégpedig az, hogy hamarosan, már 2024. márciusában visszatérnek az MVM Dome-ba. Ott biztosan nem ázunk el az esőben, és nem kell az eget kémlelnünk, mint tettük azt a Puskásban.
Ami egyértelmű, Andy halála csak megerősítette a zenekart, akik sokkal energikusabban, egy remek új lemez dalaival kényeztetik el koncertről-koncertre „Depeches” táborukat.
A hangzással nekem ezúttal sem volt gondom. Jól szólt, és éppen annyira volt hangos, amennyire kellett. Igaz én ismét álló helyről néztem és hallgattam a produkciót, akár csak az előző Puskásban rendezett koncerteken. A vizuál ízléses, ötletes volt, de nem túlzó, és nem vonta el a figyelmet a színpadon lévő zenészekről, azt leginkább kiegészítette, segítette. Dave kisugárzása, karizmája a régi. Ikonikus mozdulataival még mindig megőrjíti közönségét, és Ő pontosan tudja is ezt. Jelentem, a kémia még mindig működik a Depeche Mode és közönsége között.
Bizonyítja ezt a Puskás Aréna 55 ezer nézője, akik egy emberként táncoltak, integettek és énekeltek az estén.
Nagyon várom a márciusi visszatérésüket!
Köszönet a lehetőségét a LiveNation Magyarországnak!
Fotó és szöveg: Török Hajni
További Depeche Mode képek a galériában