Bízom benne, hogy ez hosszú távon is így marad és abban is, hogy sorban jönnek még azok a giga produkciók, amelyekhez eddig nem volt megfelelő méretű helyszín Magyarországon.
Noha nem vagyok egy vérbeli GNR-rajongó, nem volt kérdés a bejelentés után, ezt a bulit látni kell. A jegyeladások szárnyaltak, és viszonylag korán kiderült, hogy a zenekar nem enged be helyi fotósokat, csak a saját emberei dolgozhatnak. Cserében természetesen kaptunk fotókat a beszámolóhoz. Ez az oka annak, hogy ezalkalommal nem a saját fotóinkkal dolgoztunk.
A koncertre várva felrémlettek bennem azok a 2006-os Arénás emlékek, amikor órákat vártunk az este egyik főhősére, aki az akkori formációjával órákon át várakoztatta a magyar közönséget. Az eredménye egy fél ház előtt előadott koncert volt, melyre egyebekben akkor is elkelt minden jegy.
Tudtam, hogy azóta ilyen nem fordul elő, de ennek ellenére megkönnyebbültem, amikor felcsendültek az első dallamok a színpadon este háromnegyed 8 óra magasságában.
Nem mehetünk el szó nélkül Duff Mckagan színpadi megjelenése mellett. Fizikai állapota, énekhangja kiváló, irigylésre méltó volt, bármit is csinál (úgy hallottam jógázik), szemmel láthatóan eredményes. Basszusjátéka mindig is tökéletes alapja volt a Guns zenéjének, Fender gitárhangzása most is meghatározó motorja volt az estének. A TV Eye-t ő énekelte, melynek végén magyar nyelvű köszönettel örvendeztette meg a közönséget.
Kalapemelést érdemel Slash teljesítménye is! Ő is végig mozogta a három és fél órás koncertet, több hatalmas ugrást is bemutatva a nagyérdemű számára, na és persze ezzel is színesítve a csukott szemmel is felismerhető gitárjátékát. A koncert folyamán gyakran cserélte a gitárjait, de mindegyikkel élvezetes egyedi Slash-es hangzást produkált.
A koncert első harmadában, Slash egyik szólójánál a kivetítőn láthatóvá vált Alice Cooper, aki a színpad hátsó traktusában ült, jó pár vendéggel egyetemben. Bíztam benne, hátha ő is meglep minket beugró sztárvendégként, ha már az előző napi Hollywood Vampires koncert elmaradt, de sajnos erre nem került sor.
Richard Fortus gitárjátéka ugyancsak élmény volt, ahogyan a billentyűs Dizzy Reed, a szintetizátoros, vokalista hölgy Melissa Reese valamint dobos Frank Ferrer is kiváló teljesítményt mutatott a monstre hosszúságú koncerten. A kivetítőkön szerencsére nem csak a Trió, hanem a zenekar többi tagja is rendszeresen feltűnt, és mindenki kapott lehetőséget hosszabb-rövidebb szólókkal csillogtatni hangszeres tudását.
Az este érzékeny pontjaihoz érkeztünk, elsőnek Axl Rose ének teljesítményéhez. Amit Budapesten nyújtott, az számomra pozitív megítélésű. Elsősorban az, hogy egy ilyen hosszúságú koncerten végig mozgott, a teljes színpadot kihasználva tolta az ének témákat, ez becsülendő. Nem gondolom, hogy sokan utána tudnák ezt csinálni kortól függetlenül. Az énekteljesítménye is messze jobb volt, mint a nemrég szintén Budapesten járt ugyancsak nagy múlttal rendelkező egyik pályatársáé. Ami számomra kicsit furcsa volt, hogy a hangerő időnként hullámzott mind Axl hangja, mind Slash gitárjátéka tekintetében.
Ezeket nem tudtam mire vélni, ezt leszámítva a kiemelt álló részből nézve és hallgatva a bulit, megfelelőnek ítéltem meg a hangzást.
A színpadkép teljesen letisztult volt, számomra tökéletes világítástechnikával, a három óriási, kiváló minőségű ledfal az egész este folyamán kellően kiegészítette a zenei hangzást. Zene és látvány összhangban volt, nem maradt hiányérzetem még úgy sem, hogy a pár nappal korábban ugyanitt megtekintett Rammstein koncerteken gyakorlatilag felgyújtották a Puskás Arénát.
A hosszúra sikeredett, az előző koncert setlistjéhez képest plusz egy dallal megtoldott műsor záródala mi lehetett volna más, mint a Paradise City, mellyel még három és fél óra játék után is szinte felrobbantották az Arénát. Tombolt a zenekar, és tombolt, énekelt ugrált a közönség is. A dalban Slash fekve szólózott, majd levonulást követően még visszaszaladt egy ikonikus kézenállást bemutatni, az ezért hangos ovációval köszönetet mondó közönségnek.
Három és fél óra hosszú, telt házas Guns N’ Roses-bulit kaptunk 3 évtized után a Puskás Arénában. A zenészek igyekeztek kiszolgálni a mintegy 55 ezer főt számláló közönségük igényét. Reméljük, a pletykák igazak és lesz folytatása a banda történetének úgy, hogy minél több eredeti tagot láthatunk újra együtt a színpadon zenélni.
Köszönet a lehetőségét a LiveNation Magyarországnak!
Szöveg: Török Hajni
Fotók: GNR hivatalos fotók