Egy kicsit ülepedtek az élmények a koncert óta, de valahogy mindig ugyanoda lyukadnak ki a gondolataim. Egy fesztiválon, vagy koncerten teljesen megszokott látvány a magukat kontroll nélküli állapotra ivó fiatalok, vagy ha csak egyszerűen túl gyorsan és túl jól alapoznak buli előtt. De egy Billy Idol koncerten, ahol az átlagéletkor kissé eltolódott, nem éppen hasonló élményekre számítottam.
No de kezdjük az elején. Kissé aggódva kémleltem az eget, miután egész napos esőzés volt várható. Szeptember 25-én ráadásul már nincs annyira meleg, hogy egy kis eső ne lenne zavaró. Ráadásul a Budapest Park házirendje – érthető okokból – nem engedi meg az esernyők használatát, így az esőkabátot magamra szerelve érkeztem.
Ahogy az előzenekar befejezte a bemelegítést, az eső is elállt, ami a koncert utolsó percég kitartott, csupán szemerkélt az utolsó 10-15 percben. Így az elázást megúsztuk, már ami az időjárást illeti. A nézőtér hátsó részéről néztem és hallgattam végig a bulit, egyrészt mert nem vagyok egy kimondott Billy Idol rajongó, másrészt olyan szépen megtelt a Park, hogy inkább nem akartam tolongva előrébb jutni. És ennél a pontnál kell megemlítenem egy nagyon fontos dolgot!
A Budapest Park ugyanis elköveti azt a „merényletet” a koncertre látogatók ellen, hogy nem csak a nézőtér elején, illetve a bérelhető teraszokon lévők látják a színpadot. A keverőpult meglehetősen nagy látóteret kitakar a hátul állók elől, azonban a színpad két oldalán lévő LED fal hátulról is jól látható. Sőt, a nézőtér oldalán lévő televíziókon is következő az élő kép, ami sokszor egyébként más volt, mint a színpadi vetítés. A bal oldalon hátul lévő „dzsungelben” pedig óriás kivetítőn láthattuk ugyanezt. Így lesz a tízezres látogatottságú buli mindenhol élvezhető. Le a kalappal a Park előtt!
A közönség egyes tagjai kevésbé keltettek pozitív érzéseket. Itt le kell szögeznünk, hogy a sok ezer rajongó közül csupán néhányról van szó, de ők viszont maradandó élményeket okoztak a körülöttük lévőknek – és saját maguknak is. Az egyik illető ugyanis annyira készen volt, hogy arccal esett a fém kukába. Nem tudom, mennyire sérült meg, de az biztos, hogy a helyszínen lévő egészségügyis csapat székében kötött ki, vérző arccal. Egy vélhetően szintén nem színjózan hölgyemény többszöri felszólításra sem hagyta abba a verekedést a nézőtér elején, amit a biztonságiak csak úgy tudtak megfékezni, hogy kiemelték a tömegből, és kivezették a helyszínről. A nézőtér mindkét oldalán nagy számban találhatunk mellékhelységeket, ez viszont túl távolinak tűnhetett annak a „hölgynek”, aki a nézőtéren könnyített magán. Ez meglehetősen bátor tett akkor, amikor mindenkinek viszket az ujja a mobilon, hogy fotót vagy videót készítsen. A koncert utolsó fél órájában hátul táncoló hölgy annyira megszédült a tánctól, és az előtte elfogyasztott italoktól, hogy dobott egy hátast. Szerencsére semmi baja nem lett, sőt, jót röhögött az eseten.
Ami a hangzást illeti, attól viszont nem dobhattunk hátast. Többen panaszkodtak a hangerőre, én magam nem éreztem túl halknak a zenét. Ami azonban csalódás volt, az az énekhang. Főhősünk jó néhány dalban erőtlenül és hamisan énekelt, amit a keverés sem tudott ellensúlyozni. Összességében nem szólt jól a buli, ami nagy kár, mert a hangszerek mögött egytől-egyik kitűnő zenészek voltak. Azt hiszem az igazi Billy Idol rajongókat az általam leírtak cseppet sem zavarták, az egész koncerten pazar hangulat volt, elejétől a legvégéig.
Fotók: Török Hajni
Beszámoló: Mahunka Balázs
