Szerencsések vagyunk! Korunk meghatározó „nagy öreg” zenészeit és zenekarait láthattuk színpadon, azokat, akik a jelenlegi zenei műfajokat kimunkálták, formálták. Még szerencsésebbek vagyunk, ha ismerhetünk néhányat személyesen is. Rohadt mázlisták vagyunk, hogy láthattuk a Rammsteint!
Az első koncertek nyomot hagynak. Nem azért, mert minden hangra emlékszünk, vagy fejből tudjuk a lejátszott dalok listáját, hanem mert olyan emocionális töltést kaptunk, ami nagyon sokáig megmarad. Aztán jön a többi, mind jó valami miatt. Amikor kezdjük azt hinni, hogy már mindent láttunk, akkor berobban a Rammstein, és páros lábbal tapos a lelkünkbe, akkora nyomot hagyva, hogy örökre ott maradjon.
2023. július 11-12., dupla koncert. Az előzenekar az Abélard nevű formáció volt, két ifjú francia hölgy játszott Rammstein dalokat zongorán és orgonán, a nézőtér közepén lévő kis színpadon. Számomra kimondottan lehangoló volt, mintha temetésre érkeztem volna. Tetejében Rammstein koncert előtt én nem akarok Rammstein dalokat hallani. Az egyetlen groteszk poén az lett volna, ha a Haifisch-t is eljátsszák, aminek az eredeti klipjében egy temetés van, de szerencsére nem sütötték el. Engem egyáltalán nem nyertek meg maguknak. Később, a főzenekar első ráadás dalában, az Engelben ők vállalták a zenei kíséretet. Elég extra volt, de jónak mégsem mondanám. A legkedvesebb gesztus az volt, amikor Richard Kruspe (gitár) mindkét lány fejére nyomott egy-egy puszit elismerésül.
A koncert zenei és látványán túl kimondottan kíváncsi voltam, milyen lesz a zenekari tagok viselkedése a színpadon. Lesznek-e emberi gesztusok, vagy gépek módjára letolják a show-t. Nos, voltak. Csupa pozitív. Többször megköszönték a közönség rajongását, magyarul is. Till (ének) szájából a kezeket fel! vezényszó is elhangzott magyar nyelven. Ezek apróságok ugyan, de számítanak. Mint ahogy az a nagyfokú bizalom, ami kell ahhoz, hogy a színpadról a ráadás első száma után gumicsónakokba szállva a közönség segítségével, kézről-kézre adva térjen vissza a zenekar a színpadra.
Ami a műsoridőt illeti, több, mint 2 óra volt a koncert. Voltak hosszas közjátékok, de a 21 dal nem mondható kevésnek. Azt hiszem, mindenki kedvére csemegézhetett a zenekar valamennyi korszakából. Voltak „kötelező” régi dalok, de a legújabb Zeit lemezről is hallhattunk számokat. Személy szerint a Reise, Reise-t nagyon hiányoltam, de arról az albumról másik két dal hangzott el. A hangzást sem vette félvállról a banda, még a legfelső, 300-as szektoroknál is voltak külön hangfalak.
A színpadi technika jellemzésére nem jut eszembe olyan szó, amely azt megfelelő módon ki tudná fejezni. A képek magukért beszélnek. Már önmagában a színpad is akkora építmény, hogy a puszta látványa is mellbevágó élőben. Olyan mennyiségű és minőségű pirotechnika volt, ami már az elképzelhetetlen kategória. A nézőtér minden pontján érezni lehetett a lángoszlopok hőjét. A hangerő egyébként meglehetősen nagy volt, de miért pont az ne lett volna eltúlozva?
Hálás vagyok, hogy egy lehettem a nagyjából 100 ezer emberből. Nem tudok igazán összeszedett koncertbeszámolót írni, mert még kavarognak bennem az élmények. A következő koncert a Deep Purple lesz vasárnap (július 16-án), de most kicsit félek, hogy egy, illetve két ilyen grandiózus show után milyennek fogom látni. És egyáltalán, lehet ezt überelni?…
Köszönet a lehetőségért a LiveNation Magyarországnak!
A feltöltött képek szigorú szerzői jogok alatt állnak, jogtalan felhasználásuk tilos!
Fotók: Török Hajni
Beszámoló: Mahunka Balázs
További Rammstein koncert képek a galériában:
