Carlos Santana Havonta 16,9 millió hallgatót tudhat magáénak a Spotify-on. Ez persze csak egy adat, de kicsit számoljunk utána. Ez azt jeleni, hogy a világon minden 9. másodpercben valaki elkezdi hallgatni a zenéjét. Ez éves szinten majdnem 203 millió hallgató „csak” a Spoty-n. Nem szeretnék tovább bolyongani a statisztikák útvesztőjében, csupán érzékeltetni, mekkora hatással van Carlos Santana zenéje a világra.
Santana zenéjét leginkább a latin stílus határozza meg, de olyan változatos a muzsikája, hogy mindenki találhat az életművéből neki tetsző dallamokat. Egy olyan megkerülhetetlen alakja a XX. és XXI. század könnyűzenéjének, akit mindenkinek látnia kellene legalább egyszer az élete során.

Szerencsések vagyunk, hogy megtehettük június 11-én Budapesten. A szép számú nézőközönség soraiban biztosan szép számmal voltak olyanok, akik először, és még többen, akik sokadszorra látták a színpadon a gitáros virtuózt Magyarországon.

Az MVM Dome küzdőterén ezúttal széksorok voltak, a korosztályt elnézve nem is nagy baj, hogy ültetett buli volt. Meglepő, de nem volt sok fiatal, pedig Santana zenéje még mindig nagyon modern, egyedi lüktetése, rezgése – divatos szóval vibe-ja van. Az persze borítékolható volt, hogy a koncert végén egy emberként pattan majd talpra a közönség.

A koncert fantasztikus volt, nem is lehetett más. Egy ekkora zsenit látni és hallani elképesztő élmény. De sajnos nem szólt jól a koncert. Az MVM Dome sajnos annyira visszhangos, hogy a színpadtól távoli ülőszektoroknál borzasztó zavaróan mosódik össze a színpad felől érkező hangokkal. Nyilván ez nem a zenekar hibája, de kicsit csalódás, amikor egy ilyen szintű produkció nem úgy szólal meg, ahogy méltó lenne.

A zenekar igen hangsúlyos részét az ütős hangszerek adták, ebből adódóan nagyjából a fél színpadot a dob, konga és egyéb ütős hangszerek foglalták el. Ezek mellett bőven akadtak csörgők, síp és egy harsona is, amit Ray Greene (ének, vokál) szólaltatott meg. A ritmus szekció főszereplője Cindy Blackman Santana volt, aki akkorákat vert néha a dobokra, amekkorát még sok férfi zenésztársa sem.

Szólókból sem volt hiány, minden zenésznek volt lehetősége megmutatni, miért éppen ők állhatnak, vagy ülhetnek Santanával egy színpadon. Az énekszekció ugyancsak hibátlan volt, és akit személy szerint még kiemelnék, az Benny Rietveld. Sok pazar basszusgitárost hallottam már, de ilyen szólót, mint amilyet ő játszott, még soha.

Aki ott volt a koncerten, az még biztosan nagyon sokáig emlékezni fog rá, valóban kivételes élményben lehetett része. Aki pedig nem tudott elmenni, gyorsan hallgasson meg tőle egy számot, hogy „eleget tegyünk” a 9 másodperces statisztikának.
Köszönet a lehetőségért a LiveNation-nek!
Beszámoló és fotók: Mahunka Balázs
További Santama képek a galériában.