Úgy tartja a mondás, hogy a drága és gyors autóval nem ciki lassan menni. Lyukacsos pólóban sem ciki színpadra állni, ha Stingről van szó. Eddig sem volt jellemző rá a nagy felhajtás, de a Sting 3.0 koncepcióval mindösszesen hárman álltak a színpadon. Ha belegondolunk, ez a formáció sokaknak működött már, de ilyen minőségben aligha.
A fotózás kissé mostoha körülmények között zajlott, a keverőpulttól engedélyezték az első két szám fotózását, ami meglehetősen messze volt a színpadtól. Az első számban nagyjából derengő kékes-lilás fények voltak, aminek megvolt a hangulata, de fényképezés tekintetében nem mondható ideálisnak. Végül is nem gond, ez a koncert nem a szemkápráztató látványról szól, hanem a nagybetűs zenéről!
A fények elég tudatosan kiegészítették a zenei hangulatot, se több, se kevesebb nem volt, mint amit az adott pillanat kívánt. LED fal természetesen volt, egy ekkora sportcsarnokban már-már elkerülhetetlen, de ezt sem tolták túl. Mintha minden patikamérlegen lett volna kimérve, mégsem vált a produkció sterillé vagy veszített a spontaneitásából.
Sting egyszerűen fantasztikus. A zenéje úgy tud bekúszni az ember lelkébe, hogy teljesen mindegy hol vagyunk. Lehet az egy csendes szoba, vagy egy majd’ 13 ezres sportaréna. Cseppet sem erőlködött a hangok kiéneklésével, bár többet énekelt rekesztve, mint a 2022-es koncertjén. A zenekar dinamikusan hozta a ritmust és dallamokat, amit természetesen Sting fűzött össze basszusgitárjával. Nem okozott hiányérzetet az, hogy „csak” hárman voltak a színpadon. Egyedül a Desert Rose-ban fedeztem fel Hard Diskről indított effektet, amit a dal megkövetel, és nem rónám fel hibaként. Őszintén szólva nem is érdekel, mert ez az este így ahogy volt egy tökéletes zenei élmény volt.
Egy sokszorosan díjnyertes zenésztől mi mást várhatnánk még? Csak annyit, hogy mielőbb térjen vissza Magyarországra.
További Sting fotók a galériában.
