Túlzás nélkül állíthatom, hogy legalább egy generációnak meghatározó és műfajteremtő zenekar a Hungária. Talán a zenekar nem is a legpontosabb kifejezés, inkább egy zenei család, ahonnan számos fiatal tehetség elindult, de mindig is a szülők – mára már nagyszülők – maradnak a meghatározó szereplők. Fenyő Miklós 16 évesen, 1968-ban a Ki mit tud? döntőjében hívta fel magára a közönség és a magyar könnyűzenei ipart „irányító” urak figyelmét. A Hungária együttes már a harmadik próbálkozása volt, de ezzel már országos ismertségre tett szert.
Nem volt Youtube, Spotify, közösségi média, bulvár. Volt viszont rádió, televízió, sok-sok fellépés, tehetség és kitartás. És volt Erdős Péter (Hungaroton), aki kénye-kedve szerint döntött zenészek és zenekarok sorsáról.
Más világ volt. Gazdaságilag, társadalmilag, politikailag, de még a zenei közízlést tekintve is. Egy dolog nem változott: a minőség. A Hungária zenéje akkor is és most is egy kifinomult „termék”, ami nem, hogy kiállta az idő próbáját, hanem jóval nemesebb, értékesebb lett. A rövid történelmi kitekintő után térjünk rá a koncertre.
A folyamatosan szemerkélő eső ellenére a Puskás Aréna gyakorlatilag csordultig telt. Véleményem szerint a közönség jelentős része megkönnyebbült, amikor a több kilométeres séta után végre helyet foglalhatott. Ne feledjük; a nézőtéren szép számmal voltak 60-as és 70-es éveikben járó rajongók is. Voltak pörgő-szoknyás tinik is, nagyon jó volt látni, hogy a legfiatalabb generációban is vannak még olyanok, akiknek becsípődött a Rock & Roll érzés.
A média lobby felől érkezve, a színpad mögül közelítettük meg a nézőteret, ami hátborzongató érzés volt. Egy olyan atmoszféra volt, amit igazából le sem lehet írni, legalábbis az én szókincsem erre nem elég. A színpad előtt egy hatalmas kifutó volt, és maga az építmény gigantikus volt, a Rammstein koncertével vetekedett. A színpad magassága egyébként rendkívül nagy volt, azoknak a nézőknek, akik közel álltak hozzá, esélyük sem volt belátni a színpadi történésekre. Ekkora stadionkoncertnél ez valószínűleg nem rendkívüli.
Fél 9-kor elindult az intro, és a színpad közepén kinyíló ajtón fénybe és füstbe burkolódzva megjelent a négy főhős. Magával ragadó koncertkezdés volt. Olyan grandiózus volt a látvány, hogy idő kellett, hogy feldolgozzam a színpadra teremtett jampi világot. Bal oldalon két autó állt büszkén, a jobb szélen a kiegészítő fúvós szekcióknak kihelyezett sátor foglalt helyet. Meseszerűen színes világba csöppentünk, de mégis egyfajta szinergia uralta a koncertet.
Egy ennyire látványos produkciót nehéz felülmúlnia a hangzásnak, de határozottan állíthatom, hogy sikerült. Kevés magyar koncertet hallottam már, ami ennyire jól szólt, mindezt úgy, hogy hangszerek komplett seregének a hangosítását kellett megoldani. Hiába, a hangmérnök (Gyulai Zsolt) füle a helyén volt. A zenekarból Dudinszky Zoltánt (szaxofon) emelném ki, aki végig fület gyönyörködtetően fújta az ismert dallamokat. Emellett harmonikázott is, és abban is jelentős szerepe van, hogy a produkció zenei része ilyen minőségben került színpadra. Valószínűleg ő volt az egyetlen olyan zenész a színpadon, aki sz összes hangszeren tudna játszani. Egy kicsit sajnáltam, hogy egyszer sem jött előre szólózni.
Ami az énekes szekciót illeti, nem lehet okunk panaszra. Dolly, Fenyő Miklós, Szikora Róbert és Novai Gábor is énekeltek önállóan dalokat, de ha becsuktuk a szemünket, mintha a hangszálaik megfeledkeztek volna az idő múlásáról. Időnként a főszereplők előre jöttek a kifutón, és néha egészen váratlan helyeken bukkantak fel. Dolly az egyik számot a színpadon kialakított erkélyről énekelte.
Közben azon filóztam, hogy az 1994-es koncert a Népstadionban is valami hasonló, őrületes buli lehetett. Mentes a politikától, mellőzve az éppen aktuális zenei trendeket, egyszerűen jól érezték magukat az emberek a színpadon és a nézőtéren egyaránt.
A kamerák számát látva őszintén remélem, hogy valamilyen formában kiadásra kerül a felvétel, és újra átélhetjük majd ezt a fantasztikus estét.
Hungária fotók és beszámoló: Mahunka Balázs
További képek a Hungária koncertről a galériában.
