A világhírű kosárlabda zsonglőrök 2024-ben Magyarországon Veszprém után Budapesten is megcsillogtatták tehetségüket.
Aki volt már az MVM Dome-ban, az láthatta, milyen hatalmas ez a sportcsarnok. A huszonháromezer ember befogadására képes stadion majdnem kétszer akkora, mint a Papp László Aréna. Hogy lehet megoldani egy kosárlabdapálya esetén, hogy a játékosok ne „vesszenek el” a nézőtéren, és a közönségnek ne nagyon távolról kelljen rohangáló alakokat néznie távcsővel?
Ezen az estén sikerült megoldani. A sportcsarnok két hosszú oldali lelátója volt a közönség számára megnyitva, így jelentősen sikerült redukálni a játékosok és köztük lévő távolságot. Ezen felül, akik VIP jegyet vásároltak, más kiváltság mellett a pálya szélén foglalhattak helyet, mintha a cserepadon ülnének. Ha ez nem lenne elég, a játékosok maguk is többször kirohantak a pályáról a közönségbe, természetesen mindegyik előre eltervezett program és koreográfia alapján. Ezzel száz százalékig sikerült a nézőket bevonni a bő 2×30 perces programba. Sőt! Néhány néző még egy kis vizet is kapott a nyakába, nekik különösen emlékezetes program lett az este.
Szerencsére az esemény teljes ideje alatt engedélyezték a fotózást. Úgy látszik, az amerikaiak ebből nem csinálnak gondot, épp ellenkezőleg. Partnerként kezelik a fotósokat, az a céljuk, hogy minél jobb és változatosabb képek készüljenek.
Már a bemelegítés alatt is egy érdekes érzésem volt. Tudtam, hogy ez „csak” egy gála, nem éles meccs lesz. Azt is tudtam, hogy minden programelem a show és szórakoztatás része. Mégis olyan megmagyarázhatatlan hangulatot és miliőt teremtettek, hogy egy csapásra megértettem, milyen mentalitással sportolnak az amerikaiak. A sport nagyon erős összetartó kapocs a játékosok között, és annak ellenére, hogy az egész egy nagy buli, valahol mégis komolyan veszik. És az sem utolsó szempont, hogy a kosárlabdát olyan szinten űzik, mint senki más a világon.
A program két negyed lejátszására épült, de a sok közjáték miatt egy negyed sokkal hosszabbra húzódott. Inkább azt is mondhatnám, hogy a közjátékok alatt volt valódi kosármeccs is a pályán. Ez persze nem baj, ha minden perce élvezhető, és látványos. Voltak kabalafigurák, sérülést szimuláló játékos, veszekedés a bíróval, aminek a vége az volt, hogy egy vödör vízzel öntötték nyakon. Egy vitás jelenetet visszajátszottak lassítva, ehhez egy felfújt gumilabdát használtak, így valóban egy furcsa élő, lassított felvétel hatását keltették. Több nézőt is bevontak a játékba, főleg büntető dobásoknál.
És ami a lényeg: a meccs. Miután nem éles meccs volt, igazán lazára vették a figurát, de még így megvillantották elképesztő tudásukat. Olyan elképesztően gyorsan járatták a labdát, hogy komoly koncentráció kellett, hogy követni tudjuk. Mindezt tökéletes kontrollal és labdabiztossággal. A kosárgyűrű hivatalos magassága 305 cm, de őket nézve nem tűnt annyinak. A zsákolás két játékos kivételével mindenkinek készségszinten ment, egyik egy hölgy kosárlabdázó (Sunshine), a másik pedig egy kimondottan alacsony „irányító” játékos (Speedy).
A programot a gyerekek és felnőttek is egyaránt élvezhették, minden perce a szórakoztatásról és a közönség kiszolgálásáról szólt. A gála után a közönségnek lehetősége volt a játékosokkal aláíratni különböző relikviákat, amelyeket természetesen akár a helyszínen is meg tudtak vásárolni.
Beszámoló: Mahunka Balázs
Fotók: Török Hajni és Mahunka Balázs
További Harlem Globetrotters képek a galériában: