Számomra egy különleges zenekar a Quimby. A stílusuk egyedi, a szövegeik tartalmasak, van mondanivalójuk, és zeneileg egy összetett, kifinomult gépezet a zenekar. Mégis könnyen érthető, szórakoztató és dallamos stílus jellemzi őket. Mondhatnánk, hogy könnyed, de igazából csak annak tűnik. Mint amikor egy festő zsenit nézünk, és elhisszük, hogy ez egyszerű, mi is meg tudnánk csinálni. Ilyen a Quimby is, tökéletes produkciót visznek színpadra, és adják elő hibátlanul, függetlenül attól, hogy a helyszín egy fesztivál, szabadtéri színpad, művelődési ház vagy sportcsarnok.
Furcsa érzésem volt a koncerten. A zenekar tagjain látszik az idő múlása, de Kiss Tibin valamiért nem. Egyszerűen nem öregszik. Ugyanolyan jól állnak neki a könnyedebb, lazább dalok, mint a súlyos témákkal átszőtt komorabb számok. Talán csak érettebb lett, és a fiatalos lendületet egyfajta tapasztalat és bölcsesség váltotta fel.
A koncerten elmondták, hogy már több, mint fél éve készül a zenekar erre a koncertre. Ez az idő nem múlt el nyomtalanul. Egészen modern vizuális megjelenése volt a koncertnek. Nekem úgy tűnt, hogy a LED falon lévő animáció mesterséges intelligencia segítségével lett tervezve és megvalósítva. Az Androidnál és néhány másik dalnál kimondottan sokat adott hozzá a zenéhez. Amit nagyon sok koncerten tapasztalok, hogy nincs arányban a színpad mögötti LED fal, és a színpadot megvilágító fényforrások fényereje. Egyszerűen túl sok fényt kapunk az arcunkba szemből, a színpadon ehhez képest csak derengő fény van. Minél messzebb vagyunk a színpadtól, ez annál inkább igaz.
Ami a Danubia zenekart illeti, nem ez az első közös projektjük, hiszen a Class & Roll-projekt 2018-ban már színpadra került. A nyitányt is ők játszották, amivel már eleve különleges hangulatot teremtve léptek színpadra a Quimby tagjai. Igazából az egész koncertnek egy érdekes, filmzenés hangulata volt, ami abszolút szerethető, de én kicsit soknak éreztem. Egy szimfonikus zenekar mindig nagyon erős töltettel lát el egy könnyűzenei koncertet, most mégis inkább azt éreztem, hogy elvesz a „Quimby élményből”. Voltak dalok, ahol nagyon jól sikerült a két műfaj szinkronja, de a Quimby eleve olyan banda, ahol a hangszerek sokszínűsége élményszámba megy. A kevesebb néha több.
Összességében egy tartalmas, jó hangulatú több, mint kétórás zenei élményekben gazdag estének lehettünk szem- és fültanúi.
Beszámoló: Mahunka Balázs
Fotók: Hetessy-Németh Tünde