Színpad Magazin: Leginkább kreatív szakemberként szoktad definiálni magad, amibe nagyon sok minden belefér. Hogy telik egy heted?
Tollár Mónika: A napjaim legnagyobb részét az általam létrehozott színházi produkciók menedzselése tölti ki. Jelenleg nyolc előadásom van, amelyek párhuzamosan futnak egymással, így igazán nem unatkozom…! Napközben ügyintézéssel, megbeszélésekkel, egyeztetésekkel telnek az óráim, délután 4-től pedig az esti előadásokra készülök lélekben és tettekben egyaránt. Általában 6-kor kelek és este 11-ig multifunkcionális üzemmódban létezem, hiszen a sok praktikus tennivaló mellett folyamatosan jár az agyam, megállás nélkül eszembe jut valami – mondhatni inspirálódom és alkotok!
SzM: Korábban már dolgoztunk együtt felsőoktatásban, színházi előadáson, vizslamentő programban és autós projekten is. Hogy lehet ennyi mindent bírni és jól csinálni?
TM: Mivel a bennem élő kreatív gyerek még annyi mindenre kíváncsi a világból, évtizedek óta párhuzamosan viszek projekteket, munkákat, feladatokat az életemben. Nekem ez a fajta működés ’bejött’, mert szellemileg frissen tart és állandó megújulásra késztet. Szeretem, sőt keresem a kihívásokat, a Nagy Feladatokat az életben, amik szerencsére időről-időre meg is találnak, azt hiszem… A sokféle tevékenység összehangolódik bennem s egyfajta szinergiában kezd működni: egymást segítve egészítik ki a megvalósulásukat.
SzM: Hogy és mikor szippantott be a színházi világ? Volt olyan első és nagyon erős impulzus, ami mély nyomot hagyott benned?
TM: 6 éves korom óta színházban ’élek’, mivel a papám anno a Rock Színház hangtechnikusa volt s én nagyon sok időt töltöttem vele a különböző színházakban, ahol felléptek. Tizenéves koromtól kezdtem el dolgozni öltöztetőként a produkcióikban nyaranta, majd év közben is. A legerősebb s egyben legszebb élményem minden bizonnyal ’A nyomorultak’ című musical rockszínházas előadása volt, amelyen gyakorlatilag felnőttem: a hatalmas, sodró erejű, romantikus dráma évtizedeken keresztül volt az életem része.
SzM: ’A lemez két oldala’ című Janikovszky Éva írásaiból megálmodott produkció hogyan született meg? Hogyan lett az ötletből sikeres színpadi előadássorozat?
TM: Amikor legelőször kezembe vettem a könyvet, meglepő módon már első olvasásra ‘hallottam’ a színészek hangját. Innen egyenes út vezetett számomra a színpadi szövegváltozat megírásáig… Az ősbemutatónk 2013-ban volt a Katona József színházban, Horváth Lili Jászai Mari-díjas színésznő és Fullajtár Andrea Jászai Mari-díjas színésznő szereplésével. 2015-ben pedig megrendeztem a produkció férfi változatát is Nagy Sándor Jászai Mari-díjas színész és Nagy Viktor színész szereplésével. A felnőtteknek szóló egyfelvonásosok jelenleg túl vannak a 200. előadáson és külföldön (Ausztria, Németország) is jártunk vele többször.
SzM: Te alkalmazkodsz vagy hozzád alkalmazkodnak?
TM: Azt hiszem, a színház világában ez egy olyan libikóka-játék, amiben nagyon egymásra vagyunk utalva… Én színházrendezőként, producerként, dramaturgként, szövegkönyvíróként nagyon sok mindenhez és mindenkihez kell, hogy alkalmazkodjak, hiszen a színházcsinálás igazi csapatmunka! Igyekszem minél nagyobb teret adni a velem együttműködő művészeknek, hogy az alkotói szabadságuk és a kreativitásuk ne csorbuljon, miközben én is sok segítséget kapok tőlük a rugalmasságukkal, kooperációs hajlandóságukkal és nagyvonalúságukkal.
SzM: Mesélj a távlati terveidről és az ötleteidről, amik persze publikusak. 🙂
TM: Stílusosan válaszolva: a lemez egyik oldalaként nagyon szeretnék olyan új produkciókat létrehozni, rendezni, amik szintén több éven keresztül futhatnak majd repertoáron. Jelenleg is van tervben pár, illetve nagyszerű felkéréseket is kaptam ilyen irányban, úgyhogy abszolút bizakodó vagyok e tekintetben!
A lemez másik oldalaként pedig két területen még sokat kell tanulnom: a szervezetfejlesztés és a pénzügyi gazdálkodás, ezeken belül is a racionális üzemeltetés megkívánja a menedzsment képességeim profi fejlesztését. Látom a saját vakfoltjaimat és érzek magamban elég erőt önmagam felülmúlására. Célom nem megtagadni, hanem meghaladni a jelenlegi problémáimat!
Köszönjük a válaszokat, kívánunk további szép szakmai sikereket, produkciókat és rendezéseket – Janikovszkyn innen és túl.
